A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Dienes Istvánné: Az útlevél hazai történetéből 177

is. Ebben is — mint az utazásban — Bölöni Farkas Sándort követik, aki 1834-ben a Tudományos Akadémia nagydíját nyerte el amerikai útinaplójával;

17 első híradás volt ez hazánkban a távoli kontinens polgári viszonyairól. Bölöni Farkas Háromszékből indulva 1830-ban Nyugat-Európában, 1831-ben Észak-Amerikában tett körutazást, mindenütt az alkotmányos jogokra, az „indusztriára" figyelve, a polgárosulásért lelkesedve. (Jellemző, hogy Ausztriáról főként azt jegyzi fel: ott az utazót minduntalan megállítják és passzusát kérik!)

18 Ezzel a nagy kirajzással mintha csak pótolni akarná a reformnemzedék a mulasztottakat; Kazinczy Ferenc még szomorkásán állapítja meg 1816-os erdélyi utazásáról írva: „.. .Az erdélyiek, hívek a szokáshoz, úgy hitték, még mindig van valamely hiánya nevelésöknek, ha gyermekeiket külföldre ki nem küldik, amit mi igen kis számban cselekvénk."

19 (Saját sorsát is beleérthette, hiszen Bécsen túl ő sem jutott, bármennyire élvezte késő öregkoráig az utazás nyújtotta változatosságot; ifjúkorában hiába vágyott német egyetemekre, családja nem hozta meg ezt az áldozatot.) A 19. század elején Széchenyi István nagy utazásai még egy különc mágnás szokatlan kedvtelésének látszottak; a 30-as évek közepén azonban egy sereg lelkes ifjú ismeri fel azt, amit nevükben Szemere Bertalan így fogalmaz meg: „Mit tudna a gyermek, habár könyvek közt is, de egy szobában elzárva neveltetnék ? Az olyan ember, ki szülőföldén kívül nem ismer más földet, közel áll ezen gyermekhez. .. Az utazás mintegy észt ád."

20 S egészen Kazinczy gondolatait visszhangozva: „Mi végzi be a nevelést ? Az élet. S mi egyéb az utazás, mint élet nagy terjedelemben, ... mint a lehető legtöbb élet s tapasztalás egy rövid időben ? . . . ifjaink, mielőtt pályára lépnének, menjenek utazni; nem gyönyörért pusztán, de tanulságért, nem elveszve a külföld csodálásában, hanem mindig emlékezve a hazára.'"

21 Reviczky kancellár egyik útlevelét, az 1835. évi 12. számút a Közlekedési Múzeum archívumában őrizzük (3. ábra). Az 52x39 cm méretű papírlevél egy latin nyelvű nyomtatott lap, minthogy a Magyar Udvari Kancellária és a Helytartótanács hivatalos nyelve — csakúgy, mint a magyar közhivataloké — 1845-ig a latin volt. A nyomtatott szöveg első része „Comes Adamus Reviczky de Revisnye", azaz gróf revisnyei Reviczky Ádám címei, rangjai, kitüntetései felsorolását tartalmazza (köztük: „Comitatus Borsodiensis Supremus Comes", vagyis Borsod vármegye főispánja). A nyomtatott szöveg második része felkéri a katonai és polgári hatóságokat, hogy ezen levél felmutatóját sem személyében, sem javaiban ne háborgassák, útjában ne akadályozzák, sőt támogassák és nyújtsanak neki segítséget. „Dátum in Imperialii Űrbe Vienna Austriae die nova Januarii Anno Domini Millesimo Octigentesimo trigesimo quinto.'

1

'' A 35. január 9-i pontos dátumot (az általunk kiemelt szavakat) kézírással töltötték ki, így írták be az utazó nevét, adatait is: „Spectabilis Dominus Antonius Kvassay". Foglalkozása: „Inclyti Cottus Barsiensis Judria Assessor" vagyis: Tekintetes Bars vármegye törvényszékének ülnöke. Kézzel töltötték ki az érvényességi időt is: „sex septimanarum", és az úticélt: Stírián át Graeciáig (tehát az alsó-itáliai görög szigetekig). Reviczky Ádám kancellár aláírása bal oldalt látható, jobb oldalt Ladislaus Szö17 Bölöni Farkas Sándor (Bölön, 1795. dec. 14 — Kolozsvár, 1842. febr. 3.) sírkövén is ez áll a házsongárdi temetőben: AMERIKAI UTAZÓ. Az erdélyi magyar művelődés kiváló személyisége volt, író, politikus; ő alapította 1833-ban a Kolozsvári Kaszinót. 18 Szabó Zoltán: Emberség és reform. = Ősök és társak. (Szerk.: Czigány Lóránt). Az Európai Protestáns Szabadegyetem kiadása, Bern, 1984. 80—81. p. 19 Kazinczy Ferenc: Erdélyi levelek. Kazinczy Ferenc Művei I. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1979. 624. p. 20 Szemere i.m. 325. p. 21 U.o. 326. p. 182