A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Molnár Erzsébet: Az úthálózat és a települések fejlődésének összefüggései az Ipoly és a Tarna között. — A honfoglalástól a 19. század közepéig 131

A fa- és borfuvarozása volt a legszámottevőbb, és ezt a magyar földesurak is megkövetelték. 1696-ban Enzinger János visontai jobbágyaitól követelte a fuvarozást, akik fát szállítottak az egri puskapor malomba, majd onnan a puskaport Budára vitték, de egészen Vácig kereskedtek vele.

97 A fakitermelés ebben az időben olyan méreteket öltött, hogy Bosnyák Tamás füleki várkapitány megtiltotta a török által megszállt területekre a kivitelt.

98 A méretekre jellemző, hogy a nógrádi fát Szegedre is fuvarozták. A nagy mennyiségű fa elsősorban hidak építéséhez és karbantartásához kellett. A szőlőtermelés még a török megszállás alatt is virágzott egy ideig, mert adóztak a szőlőért és fuvarozták. Gyakran előfordult, hogy az utakon a bortömlőket a törökök megcsapolták.

99 A gyümölcstermesztésre és értékesítésre egyetlen adat: Jobbágyiban a dinnyetermesztés olyan méretű, hogy Pestre jártak eladni, és ez a lakosság fő jövedelmét képezte.

100 Az útvonalak többsége a tárgyalt időszakban is használatban volt, de a mindenkori hadihelyzetnek megfelelően forgalmuk ingadozott. A török számára a várak elfoglalása és a legfontosabb települések megszerzése volt a fontos; utóbbiakat maguk is fejlesztették, igényeiknek megfelelően. A váras helyeket összekötő utak különösen fontossá váltak, és részben ennek köszönhető, hogy a nagyobb pusztulás miatt a hódoltság alatt és után bizonyos átrendeződés következett be az utak rangját illetően. Ebből az időszakból törvényeket is ismerünk, amelyek az utak állapotáról rendelkeztek. 1579-ben a XLV. te. az utak kiszélesítését írta elő, 1599-ben pedig az utak javítását tették kötelezővé, 24 Ft bírság terhe mellett.

101 A 17. században néhány utazó is érintette területünket, így már említett Evlia Cselebi híres török utazó, kinek erősen túlzó leírásai ellenére is értékes adatokat köszönhetünk (3. ábra). Útja Pestről Hatvanba vezetett, érintette Cinkotát, amelyet 300 házból álló falunak mond, majd keresztül utazott Tárcsán, Keresztúron, Rákoscsabán, Pécelen és Mogyoródon („Körösztös, Csapat, Piecsel" az ő leírásában). Ez az útvonal némiképp eltér az általánosan használt úttól. Igen érdekes a Hatvanról szóló rész, amelyben azt tudatja, hogy utcái deszkaburkolatúak. A Zagyván hármas híd ível át — ez a vámszedőhely —, és rajta három vízimalom működik. További útja Csány, Nagyút és Kápolna falvakon vezetett, majd Egerbe ért.

102 Kápolnánál híd vezetett át a Tárnán, amelyről egy másik adat is rendelkezésre áll, bizonyítva, hogy a törökök hadiútként használták a Buda—Hatvan—Eger útvonalat. Egy korabeli leírás említi, hogy „... a török világban szekeres ember lévén, valamely hajdúk tisztét vitte által a Tárna hídján s azon tiszt mutatta neki azon nevezetes berket és dombocskát a kápolnai híd szögletében, ahol az janicsárok Gyöngyösrül Egerbe akarván menni, ott azon Tárna vizében megállottak."

103 Evlia Cselebi utazását követően egy másik utazó is járt a vidéken. A. Pinxner Nagyszebenből Bécsbe tartott, és Eger—Pest között a következő úton haladt (1. a 3. ábrán): Egerből nem Kápolna felé tartott, mint a török utazó, hanem egy másik fontos településnél lépte át a Tárnát, nevezetesen Verpelétnél, onnan Gyöngyösre ment, majd Hatvan, Gödöllő és Pest következett.

104 Ez is megfelel a korábban használt 97 Soós L: 1975. 515. p. 98 NMT I. 1973. 171. p. 99 U.o. 100 Mocsáry A.: I. 1826. 235. p. 10l

Hanzély J.: 1960. 28. p. 102 Útikalandok... 1963. 113—116. p. 103 Soós /.: 1975. 305. p. 104 Szamota J.: 1891. 428. p. 10* 147