A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)
II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Dr. Dienes Istvánné: Hieronymi Ottó Ferenc élete (1803—1850) 131
nek, s olykor még nagyobb veszedelmeknek is; számos példát idézhetnénk maláriás megbetegedésekről-halálozásokról, vízi balesetekről, sőt az Alduna-szakaszon a túlparti törökök fegyveres támadásáról. Meg aztán a mindennapi élet kényelmetlenségei; ahogyan maga Hieronymi írja később (nem önmagáról, hanem folyton változó munkásairól): „Nem mindenki szereti azt, hogy örökké útszéli csárdák konyháján legyen kénytelen étkezni." Szállásról, közlekedési és szállítási eszközökről, munkásokról a vármegyéknek kellett gondoskodniok; az anyagunkban levő kiküldetési rendeletek, tartománybiztosi utasítások, előfogat-rendelések ennek emlékei. A Duna-mappáció igazgató főmérnöke 1829 májusáig Huszár Mátyás, 41 utóda 1835 nyaráig Vásárhelyi Pál 42 volt. A Helytartótanács Vásárhelyi utódául nevezi ki Hieronymi Ottó Ferencet 1835. június 15-én. Kiváló elméleti — matematikai, méréstechnikai — képzettségét, nagyszerű gyakorlati érzékét, helyzetfelismerő képességét éppúgy dicsérik az anyagunkban fekvő bizonyítványok, mint fáradhatatlan szorgalmát, szigorú pontosságát, lelkiismeretességét. Az 1829 és 1835 közötti évekből Huszár Mátyás, Eklér Imre, Rauchmüller von Ehrenstein 4 * Vásárhelyi Pál elismerőköszönő sorai tanúsítják, hogy Hieronymi Ottó Ferenc a Duna-térképészetben működő 91 mérnök között valóban a legkiválóbbak közé tartozott. A szintezési munkákban, „trigonometriai és topográfiai felvételekben" olyan szaktekintéllyé vált, hogy a dunai munkálatokat megszakítva őt küldik ki a Tisza, Dráva, Száva és a Maros folyó felméréséhez is, ha ott nehézségek mutatkoznak (1833. május 23.). A Duna-szintezésről készített összefoglaló jelentését e téma monográfusa, Bendefy László a magyar műszaki irodalom kimagasló teljesítményének tartja. 44 Ugyanakkor azt is láthatjuk a gyűjteményünkben fekvő okmányokból, hogy a frissen kinevezett igazgató főmérnök szót emelt munkatársai érdekében is; tapasztalatból, saját gyakorlatából tudta, hogy az 1—2 Ft-os mérnöki napidíjak milyen megalázóan alacsonyak. Az Építési Főigazgatóság igazgatója, Rauchmüller von Ehrenstein udvari tanácsos 1835 novemberében Mohácsra címezi neki azt a levelét, amelyben — miután megköszönte lelkesedését és buzgalmát a munkák meggyorsításában —közli, hogy a napidíjak általa javasolt emeléséről most szó sem lehet, a beosztott mérnököknek „az eddigi besorolást szorgalmuk megfelelő jutalmazásának kell tekinteniök." A levél név szerint említi Hieronymi beosztottai között Ketse Ferenc 45 , Fodor János, 46 Lechner Gyula, 41 Tóth Mihály 4 * és Brandstetter Ferdinánd 49 mérnököket. Családi iratok ugyan nem találhatók anyagunkban, mégis bizonyos, hogy Hieronymi ekkortájt megnősült. Feleségéről, Fischer Teréziáról csak annyit tudunk, hogy 41 Huszár Mátyás, Kisherestény (Bars m.), 1778.—Nagyvárad, 1843. március 10. Az Institutum Geometricumban 1804. augusztus 11-én kapott oklevelet. A reformkor egyik legnagyobb tudású mérnöke, a magyarországi vízszabályozások szinte valamennyi területén dolgozott. 42 Vásárhelyi Pál, Szepesolaszi, 1795. március 25.—Buda, 1846. április 8. Mérnöki oklevelét 1816. november 30-án kapta meg az Institutum Geometricumban. A reformkor egyik legnagyobb vízépítő mérnöke, a Duna és Tisza szabályozás tervezője és vezetője. 43 Rauchmüller von Ehrenstein, Franz, mérnök, az 1820-as évektől az Országos Építési Főigazgatóság igazgatója. 44 Dr. Bendefy László i. m. 177. p. A jelentés az Országos Levéltárban a Helytartótanácsi iratok Alduna-csomó 17/1840. sz. alatt található. 45 Ketse Ferenc, szül. 1797. Dabas. Az Institutum Geometricumban 1823-ban kapott diplomát. 46 Fodor János, szül. 1810. Ungvár. 47 Lechner Gyula, Kassa, 1817.—Budapest, 1881. március 26. Lechner József építési igazgató fia 1836. január 26-án kapott mérnöki oklevelet az Institutum Geometricumban. 48 Tóth Mihály, szül. 1809. Makó. Az Institutum Geometricumban 1833. május 15-én kapott mérnöki diplomát. 49 Brandstetter Ferdinánd, szül. 1811. Szeged. Oklevelét 1834. október 7-én kapta meg az Institutum Geometricumban. 140
