A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Bálint Sándor: A BART története 1937-től 1947-ig 417

össze, figyelembe véve az utasok kívánságait is. Közlését mintegy igazolandó, június 26-án eggyel szaporította a vasúti fordulók számát. A BÁRT átvette a Gánts-féle vállalkozás forgalmi személyzetét; hét kalauzt és hét gépkocsivezetó't; a hiányzó személyzetet Budapestről vitték Székesfehérvárra. Nagy gondot fordított a kocsik tisztántartására, a személyzet udvarias viselkedésére, például arra, hogy a kalauzok az arra rászorultakat fel- és lesegítsék a lépcsőn, csomagjaikat a padok alá, esetleg a kétkerekű pótkocsiba helyezzék. A szép és kényelmes autóbuszok eró'sítették az utazási vágyat, azok is autóbuszra ültek, akik korábban gyalog vagy kerékpáron közlekedtek. Az igény néhány nap alatt jelentó'sen megnőtt. Ennek eredményeként, július 1-én újabb menetrendet léptettek érvénybe, mely szerint az „A" vonalon munkanapokon már 35 fordulóval, a „B" vonalon 6 fordulóval, a „C" vonalon 11 fordulóval álltak az utasok rendelkezésére; a többi vonalon a járatok száma egyelőre nem változott. Az újabb járatpárok beállításával még újabb kérések teremtődtek. Egyebek mellett azt kérték, hogy a vasúti állomásról és az állomásra közlekedő autóbuszok ne egy, hanem a járatokat elosztva, három útvonalon vigyék az utasokat, továbbá a „B" vonalat hosszabbítsák meg a népszerű kiránduló helyig: a Bányatóig; de a többi vonalon is járatsűrítéseket kértek, helyenként körjáratok beállítását sürgették. Minthogy a kérelmek többsége a szerkesztőségekbe érkezett, ezek nyomtatásban is megjelentek. Akadtak olyan levelek is, amelyeket a polgármesternek címeztek. A városi hatóság és a Csathó üzemvezető az óhajokat megvizsgálta, a javasolt útvonalakat, irányokat bejárta. A bányatói kívánságot teljesítették; a katonai parancsnokság utasítására pedig a „D" vonalon, amely a rádiótelephez vezetett, két járatpárral, azaz 2 fordulóval sűrítették a közlekedést, és délelőtt, illetve délután 1—1 autóbuszt — némi kitéréssel — a repülőtér mellett vezettek végig. 1943. július 19-én némi zavar mutatkozott a BÁRT szolgáltatásában. Székesfehérvárra ugyanis megérkezett az első sebesültszállító vonat, s Csathónak autóbuszt kellett adnia a sebesült honvédek szállítására; s szürke autóbuszok később is teljesítettek ilyen szolgálatot, illetve a lábadozókat kirándulásokra vitték. A BÁRT autóbuszokat gáz hajtotta. Ennek köszönhetően akkor is szaporíthatta városi járatait, amikor a motalkóval üzemelő magánvállalkozók, illetve a MÁVAUT korlátozták üzemidejüket, vagy sok helyen a forgalmat teljesen be is szüntették. A fehérvári autóbuszok kihasználtsága emelkedett, mert gáz-probléma még nem volt; a gumiabroncsok is bírták a városi igénybevételt, Csathóéknak — a jó útburkolatok miatt — csak a normális kopással kellett számolniok. Az autóbuszok üzembentartásához szükséges gázt Budapestről vasúton szállították Székesfehérvárra. Nagy riadalmat okozott, amikor szeptember 29-én a teherpályaudvaron kigyulladt egy propán-bután gázt tartalmazó tartály, amelyben az autóbuszüzem részére hozták a tüzelőszert. A tűzoltók eloltották a tüzet, sérülés nem történt, járatkimaradásra sem került sor, mert a Fecske úti telepen volt annyi gáz, hogy az autóbuszok zavartalanul közlekedhessenek. Szeptember végén a MÁV az igen erős Őszi áruforgalom akadálytalan lebonyolítására hivatkozva a személyforgalmat korlátozta, a menetrendjét megváltoztatta, egyes személyvonatokat le is állított. Ez a változás Székesfehérvár vasútállomásának személyforgalmát is érintette, emiatt a BÁRT „A" járatainak rendjét is módosítani kellett, minthogy ez a vonal a vasúttal kapcsolatos személyszállítást szolgálta. A MÁV forgalmának megváltozása hatott az egész BÁRT hálózatra. Az autóbuszok menetrendjét úgy szerkesztették át, hogy az „A" vonalhoz csatlakozó járatok is igazodtak a személy- vagy a gyorsvonatok érkezéséhez, indulásához; a „B", a „C", és a „D" vonalakon közlekedő autóbuszok akkor is megteltek utasok471