A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Bálint Sándor: A BART története 1937-től 1947-ig 417

a döntéssel kapcsolatos véghatározatot. E szerint a törvényhatósági kisgyűlés a jogügyi, pénzügyi és építési bizottságok javaslatára elhatározta, hogy a Budapestvidéki Autóbusz Közlekedési Rt. részére garázsépítési célra eladja a légvédelmi tűzérlaktanyával szemben fekvő, 2286 hrsz. ingatlanból lejegyzendő 2210 négyszögöl nagyságú területet, négyszögölenként 6 pengős egységáron, azzal a feltétellel, hogy a BÁRT a szerződés aláírásakor a 13 260 pengős vételárat egyidejűleg kifizeti. Továbbá, ha a megvett ingatlanon a székesfehérvári autóbuszjáratok lebonyolításához szükséges társasgépkocsik részére még a folyó évben ideiglenes épületet húz fel, és a rendkívüli viszonyok megszűntével végleges műszaki bázist létesít. A város ugyanakkor vállalja, hogy az eladandó területet elegyengeti, lehengerli, a telek bejáratáig az utat megépíti, a telek határáig a vízvezetéket, a szennyvízcsatornát, a közvilágítást és motorikus villanyáramot elvezeti (16. ábra). A véghatározat kiemelte, hogy a telek eladását — az ismertetett feltételek mellett — a kisgyűlés minden tagja megszavazta, nemmel senki sem szavazott.

8

? A polgármester a véghatározat „Indokolás" részében azt írta, hogy a BART-nak június 23-tól kezdődően 10 esztendőre, székesfehérvári autóbuszjáratok fenntartására adott engedélyt. A város áldozatot hoz azzal, hogy az eladott terület közművesítésére kb 8000 pengőt kifizet, de hozzátette, a „.. .hozandó áldozat azonban arányban van azzal az előnnyel, amit a város közönsége számára jelent az autóbuszjáratok zavartalanságának biztosítása és az, hogy a város egy újabb értékes épülettel gazdagodik és jelentős fogyasztót nyer." A Gánts Lajos és Társa cég — törvényes jogával élve — megfellebbezte a polgármesteri véghatározatot. Sérelmezte, hogy 18 év szolgálata után kérését nem teljesítik, és székesfehérvári lakos helyett idegent részesítenek előnyben. A benyújtott fellebbezését a polgármester a Kereskedelem és Közlekedésügyi Minisztériumba továbbította. A fehérvári lapok megelégedéssel vették tudomásul a polgármester véghatározatát, remélték, hogy a korábbi években tapasztalt közlekedési hiányok a nagy kocsilétszámmal rendelkező, tőkeerős részvénytársaság működésével megszűnnek. Miközben a székesfehérváriak örültek a cégváltásnak, a budapesti Mai Nap c. lap 1943. június 10-i számában élesen megbírálta a BART-ot. Olvasóival közölte, hogy a budapesti cég két hete megkapta a személyfuvarozás jogát Székesfehérvár területére. Érthetetlennek és sérelmesnek tartotta a BÁRT törekvését, különösen azt, hogy miközben Budapesten és a környékén egymás után leállítják a járatokat üzemanyag és gumiabroncs hiányára hivatkozva — olykor kocsihiányt is bejelentve — Székesfehérváron városi személyfuvarozásba kezd. Amikor kérték a céget, hogy vonalait ne rövidítse, járatait ne szüntesse meg, kivédhetetlen okokat sorolva bizonyította tehetetlenségét. És íme, Székesfehérváron nincsenek akadályok, nincsenek hiányok, autóbuszok is vannak, vagyis minden van, ami a városi forgalom lebonyolításához szükséges. Azt is érthetetlennek tartotta, hogy egy budapesti illetőségű cég hogyan kaphat egy másik városban koncessziót, egy odavalósi rovására. A cikk írója nyilván nem tudott arról, hogy amikor a BÁRT a nevét megváltoztatta, alapszabályát is kiegészítette; joga volt fióktelep létesítésére. Továbbá azt sem vette figyelembe, hogy egy jól karbantartott úthálózatú városban az autóbuszforgalom fenntartása például kevesebb gumiabronccsal is lehetséges. A járművek számát illetően a körjáratok, kirándulójáratok megtiltásával autóbuszok szabadultak fel és álltak kihasználatlanul. A Székesfehérváron forgalomba állítandó hat autóbusz 88 SZL. XII. Autóbusz. Pm. Véghatározat, 1943. 30* 467