A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 31 - Molnár Erzsébet: A fotóarchívum 41

MOLNÁR ERZSÉBET A FOTÓARCHÍVUM A Közlekedési Múzeum fotóarchívuma — csakúgy, mint az adattár — a Múzeum újjászervezésével kapcsolatosan alakult meg. 1956-tól kezdődően történik a rendszeres gyűjtés és feldolgozás, és azóta a gyűjtemény megközelítette a százezer darabot (lásd a 2. táblázatot). A fotókat, az adattári és archívumi anyagokat sokan segédgyűjteménynek tekintik, holott ez a felfogás ma már nem tartható. A fényképek nem pusztán illusztrációs célt szolgálnak egy-egy publikációhoz vagy kiállításhoz, hanem azok szerves tartozékai. A képanyag egy része olyan fontos dokumentum, amely nélkül a történeti kutatás hiányos lenne, és nem egy esetben bizonyító ereje van a vitás kérdések eldöntésében. Ez elsó'sorban az újkori történelemmel foglalkozó múzeumok esetében érvényes, mint amilyen a Közlekedési Múzeum is. A fotóarchívum jelenleg négy csoportból álló, változatos, gazdag anyaggal áll a kutatók rendelkezésére. A négy csoport a következő: fotonegatívok, diapozítívok mikrofilmek, mozgófilmek. A modern elektronika még egy csoport létrehozásához is lehetőséget nyújt, nevezetesen a videokazetták gyűjtéséhez. A legnagyobb gyűjteménycsoport, a fótonegatív gyűjtemény alapvetően két részre bontható: az eredeti felvételekre és a reprodukciókra. Az eredeti felvételek jórészt vásárlás vagy ajándékozás útján kerültek a Múzeumba, értékük felbecsülhetetlen, még akkor is, ha a negatívok minősége sok esetben nem kifogástalan. A technikai minőségtől függetlenül dokumentumértéke van azoknak a kiadványoknak is, amelyek az elmúlt korok közlekedésének egy-egy jelentősebb állomását, járműtípusát vagy eseményét örökítették meg. Ezekből reprodukciók készítése feltétlenül szükséges (1—5. ábra). Az eredeti, régi felvételek gyűjtése nem lezárt, a jövőben is várható értékesebb, közlekedéstörténetileg jelentős anyag felbukkanása. A régi negatívok gyűjtése mellett a jelen közlekedési viszonyainak megörökítése is feladata a gyűjteménynek, akár reprodukciók, akár eredeti felvételek útján. Lehetőség van arra, hogy folyamatában kövessük nyomon egy-egy közlekedési létesítmény épülését, a járműtípusok változását stb. Múzeumunk történetének, kiállítási exponátumainak megörökítése is ide tartozik. Ezt a tevékenységet a jövőben hangsúlyosabban szeretnénk folytatni (6—11. ábra). 41