A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Dr. Eperjesi László: A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete első elődszervezetének megalakulásáról 311

ja fel. „A válasz szép szavakkal van ugyan megírva, de tartalma üres; semmi biztatót nem mond a budapesti fuvaroskocsisoknak helyzetük javítására. A kereskedelemügyi miniszter válaszában azt mondja, hogy a budapesti fuvaroskocsisok helyzetén javítani (?) óhajt, mégpedig akként, hogy ezentúl a fuvaroskocsisok nem tekintendők napszámosoknak, hanem iparossegédeknek, akik mint ilyenek ezentúl munkakönyvet kell hogy kapjanak, és hogy vizsgát kötelesek tenni. A válaszban semmi nyoma sincs a munkaidő és munkabér szabályozásának" — kommentál a MSZDP.

21 A kocsisok kevésbé kritikusak, mint a munkáspárt. A miniszter ígérete a munkakönyvek bevezetéséről illúziókat kelt bennük, még nem látják be, hogy gazdasági érdekeik védelmét nem a hatóságokhoz és a munkáltatókhoz intézett kérvényezgetéstől, hanem csakis a szocialista munkásmozgalomtól várhatják. A gyűlésen szónokló Grünfeld Sándor nyomdász, szocialista agitátor szervezkedésre felszólító szavai még nem hullanak termékeny talajra. A gyűlés mégis megerősíti a kocsis szakegylet megalakításának szándékát, és „az ügyek további vitelére" egy 15-tagú bizottságot választanak. A Népszava írása arról is tanúskodik, hogy az MSZDP átmenetileg elvesztette a kapcsolatot a kocsisok szervezkedésével, és nincs meggyőződve arról, hogy az alakulásban levő szakegylet, amelynek alapszabályai hatóságilag jóváhagyva még nincsenek, valóban szocialista útra tér-e. „Mi részünkről ígérjük, hogy a budapesti fuvarozómunkások ügyét minden tekintetben támogatni fogjuk. Forduljanak csak hozzánk s mi készséggel segédkezet nyújtunk nekik, mert meg vagyunk győződve, hogy szakegyesületüket a modern munkásegyletek alapjára fogják helyezni." — hangzik a szerkesztőség megjegyzése a gyűlési tudósításhoz.

22 A következő, az 1896-os év nem jelent előrehaladást a fővárosi teherkocsisok szervezkedésében, sőt bizonyos közömbösség figyelhető meg. „A budapesti teherszállító iparosok szakegylete" által 1896. október 25-ére meghirdetett nyilvános gyűlésen mindössze 70 kocsis jelenik meg. A Víg (ma: Pogány J.) utca 10. sz. alatti vendéglőben megtartott gyűlésre azért került sor, mert a belügyminiszter módosítás céljából visszaküldötte a szakegylet alapszabályait. Ez a gyűlés tehát a szakegylet alapszabálymódosítás céljából összehívott közgyűlése, a rendőrség így is regisztrálta. A napirenden a következő pontok szerepeltek: „7. Helyzetünk javítása; 2. Az alapszabályok módosításának elfogadása; 3. Tisztviselők választása." — „A szónokok a teherszállító iparmunkások helyzetét ecsetelték, továbbá a szakegylet fontosságát fejtegették és az alapszabályokat felolvasták..., melyet egyhangúlag elfogadtak." — írja a gyűlésről jelentést tevő detektív.

23 Nem tudjuk, miért volt szükség a szakegyleti alapszabályok módosítására, és miben is állt ez. A már módosított alapszabályok szövegét viszont ismerjük, végül is ezt hagyta jóvá a hatóság 1897-ben.

24 A gyűlésen a MSZDP nem képviseltette magát, csak Nagy István, és a szakegylet titkára, Broczky Károly beszélt. A szocialista agitáció hiánya ezen a gyűlésen kétségtelenül szerepet játszott abban, hogy félév múltán, a munkásellenes „Bánffy-terror" idején, a belügyminiszter jóváhagyta a szakegylet alapszabályait. A MSZDP és a szakegylet kapcsolatának hiányát mutatja az is, hogy a szakegyletben az egymást váltó titkárok (Broczkyt hamarosan Krausz Mihály követi), nem szocialisták. Az 1896. október 25-én megtartott gyűlés megválasztja a szakegylet új vezetőségét. Elnök: Nagy István; alelnökök: Palkovics István és Dömötör Ferenc; titkár: Broczky Károly; számvizsgálók: Németh 21 Népszava, 1895. aug. 13. 22 Uo. 23BFL Rendőrfőkap. eln. res. 941-1896. Aszalay Antal detektív jelentése 1896. okt. 29-én; BFL Tan. ir. IV 1407 B — Tárgymutatókönyv 1896. (Az alapszabályokra vonatkozó irat nincs meg.) 24 A Budapesti Teherszállító és Fuvaripari Munkások Szakegylete alapszabályai. Gutenberg Ny. Bp., 1897. 16. p. 315