A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Dr. Eperjesi László: A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete első elődszervezetének megalakulásáról 311

a kocsisok szakegyletének létrejöttében az egykorú szociáldemokrata értékelés is a maga ellentmondásosságában látja: „Nagy Istváné főleg az érdem, hogy megszületett, de rajta szárad az is, hogy megsemmisült."* Nagy Istvánt és néhány társát közvetlenül a kocsisok embertelen élet- és munkakörülményei ösztönözték szervezkedésre, de kezdetben nem gondolnak szakegylet alapítására. 1894 szeptemberében memorandumot állítanak össze, melyet Nagy István küldöttség élén visz a főváros tanácsához és a kereskedelemügyi miniszterhez. Az emlékiratot 365 kocsis írta alá. Elmondják benne, hogy helyzetük elviselhetetlen. Naponta 16—18 órát dolgoznak és a túl hosszú, megerőltető munkáért mindössze kilenc forintnyi hetibért kapnak, amiből megélni nem tudnak. E csekély bérből is gyakoriak a jogtalan levonások. A munkáltatók (a „gazdák") a legdurvább bánásmódban részesítik munkásaikat. Kérik a főváros tanácsát és a kereskedelemügyi minisztert, hogy „valamely úton és módon" járuljanak hozzá helyzetük javításához. A küldöttség azonban üres kézzel tér vissza, a kereskedelemügyi miniszter csak egy év múlva fog választ adni a kocsisok kérvényére, és abban sem lesz sok köszönet.

4 1894. október 7-ére Nagy István kocsisgyűlést hív össze. Ezt az alkalmat ragadja meg a MSZDP, hogy kísérletet tegyen a fővárosi kocsisok között a szocialista szakszervezet létrehozására. A párt a feladattal Wankó Károly cipészmunkást, szocialista agitátort bízza meg. A gyűlésen a MSZDP képviseletében még hárman jelennek meg és szólalnak fel: Teszársz Károly, Wolitz Ferenc és Klein Jakab. A gyűlésre vasárnap délután a szabadban, a régi váci temető melletti réten került sor, mintegy ötszáz kocsis jött el. Tatai Sándor kocsist megválasztják a gyűlés elnökének, majd Nagy István beszámolt a sikertelen küldöttségjárásról. A gyűlésről a rendőrfőkapitánynak jelentést tevő detektív szerint Nagy István „igen zavaros beszéddel ecsetelte sanyarú helyzetüket" és „ennek orvoslását abban látja, hogy határozza el a gyűlés, hogy munkaadóiktól írásbelileg kérvényezzenek 12 órai munkaidőt és heti 12 forintnyi bért."

5 Nagy István után — a Népszava gyűlési tudósítása szerint, amelyet Borbély István kocsis, a gyűlés jegyzőkönyvvezetője írt —, Wankó Károly „a réten elhelyezett asztalra lépett"

6 és így tartotta meg előadói beszédét. „Szocialisztikus szellemben" — teszi hozzá a detektív jelentésében.

7 Wankó beszédében szenvedélyes szavakkal szólt a kocsisok elviselhetetlen nyomorúságáról, majd „ajánlja a szervezkedést, létesítsenek szakegyletet és gyűjtsenek egy ellentállási alapra." Az ellentállási alapból finanszírozhatnák a bérharcokat. A kocsisok elkeseredett hangulatát mutatja, hogy az azonnali sztrájkbalépés gondolata is felmerülhetett közöttük. Wankó „felszólítja őket arra, hogy most ne sztrájkoljnak, mert célt nem érnek, azt tegyék később, mikor a kocsisok teljesen szervezve lesznek." A kocsisok között szép számmal lehettek német ajkúak is, mert Wankó beszédét Teszársz Károly németül megismétli. A gyűlés egyelőre nem reagál a szocialista agitátorok szervezkedési felszólítására. Egy bizottságot választanak ugyan, de csak azzal a feladattal, hogy — Nagy István javaslatának megfelelően — gazdasági jellegű követeléseiket eljutassa a munkáltatókhoz. „Követeléseik a 12 órai munkaidő, a heti fizetésfelemelése 12 forintra, és valamint az, hogy a lovak hajnalban való etetése, tisztítása s az istálló rendbentartása ne az ő dolguk legyen "

s A Népszava gyűlési tudósí3 Tarczai i. m. 4. p. 4 Népszava, 1895. aug. 13. 5 BFL Rendőrfőkapitányság iratai. (Rendőrfőkap.) Elnöki iratok, (eln.) Reservált. (res.) 560 — 1894. — Szeder Viktor rendőrellenőr jelentése 1894. okt. 9-én a főkapitányi hivatalnak. 6 Népszava, 1894. okt. 12. 7 BFL Rendőrfőkap. eln. res. 960 — 1894. 8 Népszava, 1894. okt. 12. 312