A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Koltai Mariann: Adatok a százéves Budapest-Keleti pályaudvar történetéből 269

14. ábra. Az Árpád típusú Diesel-sínautóbusz Budapestről Bécs felé innen indult első útjára 1934-ben A pályaudvar a forgalombiztonság szempontjából már a megnyitás idején nehézségekkel küzdött. A ferencvárosi vonal pályaszintben keresztezte a józsefvárosi irány vágányait, ami állandó balesetveszélyt rejtett magában. Már 1885-ben áttervezték a pálya nyílt keresztezéseit, de csak 1889-re szüntették meg ezt a rendkívül veszélyes helyzetet, alábújtatás ok, újabb műtárgyak beiktatásával. Az elmúlt évtizedek alatt számos kisebb-nagyobb bővítésre, átépítésre került sor, amelyek részben a főváros és annak nagyvasúti fejlesztésével voltak kapcsolatosak, részben az újabb vasúti technika bevezetése tette ó'ket szükségessé (13. ábra). A vasútvillamosítás volt a legjelentősebb, a legrangosabb műszaki esemény a pályaudvar történetében. 1930-ban kezdték meg a Keleti pályaudvaron a felsővezeték szerelési munkálatait. Itt a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy a villamos vontatás 70 cm-rel nagyobb űrszelvényt ír elő a gőzvontatás szabványainál. Ezért a pályaudvar egyes pontjainál pályasüllyesztést kellett alkalmazni. 1932. szeptember 12-én gördült ki a csarnok vágányáról Almásfüzitő felé a V 40.001 psz. Kandó-féle fázisváltós mozdonnyal az a vonat, amely a nagyvasúti villamosítás kezdetét jelentette Magyarországon. E nevezetes esemény 50 éves évfordulóján emléktáblát helyeztek el a pályaudvar csarnokában. 287