A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Barkóczi Jolán: A máramarosi vasút tervei 223

A vasút jövedelmezőségét az egymillió mázsa szállítandó só, a hatszázezer pozsonyi mérő kenyérhez szükséges, eddig a közlekedés nehézségei miatt inkább Besszarábiából, mint a nagy felesleggel rendelkező Alföldről szállított gabona, Galíciából és Bukovinából a megyén keresztül Bécsbe és Pestre szállított tízezer marha elszállítása biztosítaná. A debreceni vásárt Máramaros, Bereg, Ugocsa és Szatmár megye kereskedői vasúttal érhetnék el. A szerző természetesen hangsúlyozza a megye stratégiai jelentőségét, hiszen „... a birodalmi székvárosból nézve ez lenne a legegyenesebb útja keleti Gácsországnak, Bukovinának, Moldvának, Besszarábiának s Odesszának."

60 Szöllősi Balázs 1865-ben megjelent „Máramaros megye viszonyainak ismertetése" c. könyvében — hangsúlyozva a megye helyzetének fontosságát a Bécsig terjedő közvetítő kereskedelemben — leszögezi, hogy a megye „...érdeke az, hogy itt vasút minél előbb elkészüljön, hogy általa a kelet- és nyugati kereskedés a bukovinai, gács-, erdélyi s magyarországi kereskedések közvetítőjévé váljék."

61 A könyv térképmelléklete (9. ábra) feltüntet egy, a szerző által „legcélszerűbben vitethető" vasútvonalat, amely a megye székhelyét, Szigetet elkerülve, Szlatinától indul nyugati irányba, és Bedőt, Száldobost, Husztot érintve hagyja el a megye területét. Szöllősi Balázs több máramarosi birtokossal 1864 szeptemberében előmunkálati engedélyt kért egy Nyíregyháza—Máramarossziget közötti vasút építésére. Folyamodását a Kancellária azzal az indokolással utasította el, hogy Forgách Antal és Kovács Lajos már megkapta az előmunkálati engedélyt a debrecen—szigeti vonalra.

62 1858-ban a Tiszavidéki Vasút nyíregyháza—máramarosszigeti vonalának tervezésekor a már említett Szatmári Vasút Társaság elnökének, Károlyi Istvánnak aláírásával megjelentetett „Emlék-irat a debreczeni—szatmár—szigeti vasútvonal tárgyában" c. röpirat is a debreceni vonalvezetés mellett tört lándzsát. „Az első vonal Naményt és T.-Újlakot érinti, a másik N.-Károlyt és Szatmári; Namény a Tiszának fontos rakodó helye, az is marad; — de hogy a vaspálya számára fontos forgalmi pont legyen, arra személy szállítás tekintetében vidéke igen néptelen, a mi van többnyire földmíves nép; áru forgalom tekintetéből a Tiszától kell hogy a vaspálya elvonja a forgalmat... A másik vonalon N.-Károly maga, Szatmár maga népesebb helyek, mint az elsőbb vonal által érintett főbb helyek népessége. N.-Károly igen terjedt vidéknek régi központja, hova áruit viszi; éhez csatlakozik ama vidék Nyírbátortól, Székelyhíd, Margita vidéke, a Szilágyság Tasnád vidéki része, R.-Darócz, Beitek, Majtény, — valamennyi mind népesebb vásárhelyek mint Namény vagy T.-Újlak. Továbbá Szatmár melyhez az igen iparos Bányavidék N.-Bánya F.-Bánya városokkal, Váralja, Medgyes, Újváros, Erdőd vásáros helyekkel, az egész Szamos- s Tiszaköz, Ugocsa Tiszáninneni része, a bükkalja s Erdélynek határvidékei csatlakoznak. Ellenben az első vonalnak szerencsétlen fekvése mely a Tisza folyóval merő paralellákba fut, a vaspályának igen csekély tért enged át. Ugyanis Nyíregyházától Naményig egyik oldalán igen néptelen vidéken halad, másik oldalán a Tisza által bezárt egy fél szigetet csatolhat magához; mert a Tiszán túl fekvő nagy vidék a Bodrog és Tiszafolyók a Bodrogközi s Beszterczi lápságok miatt nem juthat ezen vonalhoz; s ha útja biztosíttatnék is, közelebb juthat Tokajhoz mint ide; ez tehát a vonalban elveszett darab. — Ép úgy van ez Naménytól Újlakig; ott a másik oldal, az északi nyit ugyan érintkezési pontokat a vaspályának; de a déli oldalán igen közelfutván a Tisza mellett, ez által a népes és szorgalmas Szamosköz, Szatmár vidéke, Ugocsa Tiszáninneni része egészen elzáratik, azaz, ismét egy elveszett darab áll elő. Végül ha a fennálló forgalmat vesszük figyelembe, Nyíregyháza, Kalló, Namény vidéke eddig is gazdasági terményeivel a Munkácsi és Ungvári felföldhöz volt utalva, s gabonája azon 60 Uo. 2. p. 61 Szöllősi Balázs: Máramaros megye viszonyainak ismertetése. Beiméi Pest, 1856. 47. p. 62 O. L. Kancellária, 17 038/546/1864. 247