A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)
II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Dr. Jasinszky István: Fejezetek az útjelzők történetéből 133
29. ábra. Az egykori Nakaszendo és Hokkoku Kaido főutak útelágazás-jelzője Oivakejuku postaállomásnál rabeli rendelet meghatározta — kb. 4 kilométerenként (30 ri távolságra) külön távolságjelzőket, „icsirizuká"-kat 50 állítottak fel. A 16—19. századi Japán közlekedéséről és útjairól a korabeli utazók leírásai hű képet nyújtanak. E leírások egybehangzóan megállapítják, hogy a japán utakon főleg lovagok (nemesek), csomaghordó lovak, teherszállító ökrök, gyalogosok, gyaloghintók és hordágyvivők láthatók. Egyedül a mikádónak — a császárnak — joga állami ökörfogatos kocsiban utazni. 51 1691. tavaszán dr. Engelbert Kampfer orvos írja, hogy Nagaszakiba utazva megfigyelt egy fogolyszállítmányt, amelyet 100—200 ember kísért csomaghordó lovakkal, gyaloghintókkal és teherhordó kosarakkal. Nagaszakiba érve — csak a városban — 35 hidat számolt össze, közülük 20 kőből, 15 fából volt építve. Leírásában már a mérföldköveket is említi: „... Itt gondozott út mutatja a rend és a tisztaság iránti érzéket, a távolságot az edói (Tokió) hídtól mérföldkövek jelzik.. ." 52 50 Az ,,icsiri" szó japán hosszmértékegység neve volt, 1604-ben vezette be Jejaszu, ebből maradt fenn a későbbi „ri" hosszmérték megjelölés; az „icsirizuka" összetett szó, icsiri-jelzőt érthetünk rajta, de modern értelmezése Sanseido New Concise japán—angol szótára szerint is: milestone, vagyis mérföldkő. Figyelembe véve felállításuk távolságát és a fennmaradt ábrázolásokat, az icsirizukákat is — feltehetően — a postaállomásoknál állították fel. Megmaradt példányaikat a japánok nagy becsben tartják, népszerűsítésükre kiadványok jelennek meg. 51 1871-ben — a Meidzsi-korszak modernizálási folyamatában — a közlekedés korszerűsítése érdekében rendelettel megszüntették a lóháton utazást. Az első kocsikat külföldről hozták be, a gyaloghintókat pedig felváltotta a riksa, vagyis a „Jinrikisa". 52 F. W. Paul Lehmann: Japán c. munkája nyomán, Ferdinánd Hirt kiad., Breslau (Wrocíaw), 1925. 36. p. 170