A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 653 - Félhajómodellek és áramlási hajómodellek (Molnár György) 673

A modellen a fedélzeti berendezéseken kívül különösen jól látható a vontatókötél rögzítése, vezetése a hajó hosszában. A hajó árbocán a MFTR társasági lobogóját viseli, a hátsó kémény mögött, egy külön rúdon pedig a magyar címeres lobogót. Magyarországon a múlt század utolsó harmadában kezdó'dött meg a modern sporthajók és kishajók építése. A budapesti hajógyárak mellett ebben nagy szerepet játszott a balatonfüredi hajógyár. A Stefánia Yacht Egylet 1886-ban vette át Richárd Young 1881-ben alapított hajójavító és építő telepét. Az idó'közben jócskán megnőtt üzemet 1920—26 között az IBUSZ, majd 1926-tól a MÁV vette kézbe. A MÁV Balatoni Yacht Építő Rt. néven szervezte újjá a füredi gyárat. Vitorlásokat és motoros hajókat egyaránt építettek a két világháború között. Ebből az időből származik félmodell gyűjteményünk legérdekesebb csoportja, amely öt különböző motoros és egy vitorlás sporthajóból áll. A tőkesúlyos vitorlás-test félmodellje egy nagy, kabinos sport és túravitorlást mutat, igen karcsú testtel. A hajó bizonyosan fából épült. Az öt motoros kishajó félmodelljei a gyár teljes választékát reprezentálják, a nyitott, kis csónaktól a kabinos túracsónakokon át a nagy motorjachtig és a motoros személyszállító hajóig. A két nyitott, beépített motorú motorcsónak a „Gyuri" és a „Scilla". Mindkét modell fából épített, sarkos, a merüléses és a sikló test közötti kompromisszumos kialakítású hajótestet mutat.

4 Mindkét motorcsónak sarkos bordametszetű, ami arra utal, hogy a füredi gyár lépést tartott a nemzetközi fejlődéssel és az 1920-as évek végétől már nemcsak a Balatonon hagyományos kerek bordametszetű sporthajókat épített. Ez a lefejthető hajóforma különösen alkalmas a rétegelt lemezből való építésre. A harmadik motorcsónak teljes pontossággal azonosítható a Balatoni Hajózási Rt. 9,50 m. Belkormányos Limousine típusával (5. és 6. ábra) .

5 A beépített motoros, zárt hajó a korabeli tengeri sport- és szolgálati motorcsónakokhoz hasonló. Ez a hasonlóság a két világháború közötti magyar kishajókon rendkívül feltűnő. Ennek többféle magyarázata is kínálkozik. A magyar hajóépítésre nagy hatással voltak a Monarchia haditengerészetéből hazánkba került tengerész mérnök-tisztek, például Mladiata János, Bornemissza Félix és mások. Korábban ilyen jellegű kishajókat elsősorban a Monarchia haditengerészetének építettek a hajógyárak, s a jól bevált motoros bárkák és csónakok konstrukciója továbbra is hatott. Végül, de nem utolsó sorban, az első világháború után a sporthajóépítés szerte a világon ezeken a hagyományokon indult el, hogy azután a harmincas évek végére elszakadva tőlük, létrehozza az önálló sporthajó típusokat. A vázolt tendenciát jól illusztrálja a sorozat következő tagjának, a „Klebelsberg" beépített motoros, kabinos nagy motorcsónaknak (7. ábra) összehasonlítása egyfelől a 40 láb (12,192 m) hosszú angol királyi bárkával (8. ábra),

6 másfelől a német dunai flottilla aknásznaszádjával (9. ábra) J Az angol példa esetében inkább funk4 A különféle kishajótestekről vö. Surányi Endre: Csónakmotorok, motorcsónakok. Táncsics, Bp., 1962. 92—94. p. és Becske Ödön: Kishajók szerkesztése és építése. Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1976. 294—301. p. 5 Vö. Enslén J. Emil: A motorcsónakvezetés. Sportélet sor. 1. sz. Sportélet kiad. Rákospalota 1934. 153. p. 6 Vö. Du Cane, Péter: High-Speed Small Craft Temple Press Ltd. London, 1956., 40. p. 7 E naszádok a vegesacki Lürssen hajógyárban épültek 1938—1939-ben. Hosszuk 19 m, vízkiszorításuk 20 t volt. A Lürssen cég az egyik legnagyobb német kishajóépítő vállalat, amely 1875 óta működik. 1925-ben gyártották 10000. hajójukat. Vö. Sokol, Hans: Die deutsche Donaurflottile 1938—1945. Marine Rundschau, 1969. évi 6. sz. 413. p. továbbá Builder of fást Boats Fr. Lürssen Werft Bremen-Vegesack Founded 1875. i. m. 25. kép. 676