A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 39 - Dr. Dienes Istvánné: A plakátgyűjtemény 95

DR. DIENES 1STVÁNNÉ A PLAKÁTGYÜJTEMÉNY A plakát jellegzetesen a 20. század terméke. Mindazok a tényezők, amelyek az alkalmazott grafikának ezt az önálló műfaját létrehívták, századunkban bontakoztak ki: egyrészt az árukínálat és a szolgáltatások sokfélesége, az információtömeg egymást túlharsogni kívánó áradata, másrészt a technikai feltételek, a tömeges nyomdai előállítás lehetó'ségei. Huszadik századi jelenség maga a plakát környezete is, a nagyváros, amelynek lakosságát a legbiztosabban hirdetményekkel lehet tudósítani eseményekről, feladatokról vagy éppen vásárlásra, utazásra csábítani, felkelteni érdeklődését soha nem látott-hallott dolgok iránt. A nagyvárosok szürke utcáit színessé, derűssé varázsolják a falragaszok élénk foltjai. A múlt században szokásos hirdetményekből, dísztelen szöveges közleményekből fokozatosan, szinte észrevétlenül fejlődött önállóvá a plakátművészet. A kezdetben csak óvatos körítésként alkalmazott grafikai dísz egyre nagyobb teret nyert, a szöveg mind tömörebbé vált, mára már gyakran egyetlen szóvá vagy egy jelmondattá zsugorodott; szerepe, feladata azonban változatlan maradt. A plakát mindig tájékoztatni, mozgósítani akar, akár árucikket kínál, akár egy esemény látogatására invitál vagy egy eszme támogatására, esetleg egy magatartás követésére hív fel: a célja mindenképp az, hogy megnyerje a szemlélőt, meggyőzze hirdetett igazáról. Hogy ezt elérhesse, eredetinek, megkapónak — vonzónak vagy meghökkentőnek — kell lennie; mindenképpen olyannak, amely fölött nem siklik át a tekintet érdeklődés nélkül. A 20-as, 30-as évektől kezdve a magyar plakátművészet is jónéhány egyéni stílusú alkotóval dicsekedhet, s napjaink kiváló grafikusai közül is sokan alkotnak nagyszerű plakátokat; manapság azonban nálunk is, akárcsak világszerte, egyre inkább tért hódít a színes fotó vagy fotómontázs. A Közlekedési Múzeum plakátgyűjteménye az archívum

1 fiatalabb gyűjteménycsoportjai közé tartozik; az első leltári tételt — az 1950-es évekből való „Ütköző" sokszorosított példányait — az 1963. évben vezették be a leltárnaplóba. Ebben az évben több nem is került bele, s 1964-ben is mindössze 6 tétel. Ehhez képest a gyűjtemény későbbi fejlődése igazán lendületesnek mondható: 1982 végén több mint 900 leltári tétel van birtokunkban, ami kb. másfélezer darabot jelent. Nyilvántartásuk, kezelésük más archivális gyűjteményeinkhez hasonlóan történik: a beérkezés sorrendjében leltározzuk és tároljuk az egyes példányokat, méretük szerint három kategóriában, illetve tárolási csoportban, fellelésüket pedig közlekedési alagazatonkent és azokon belül megfelelő címszavak szerint csoportosított mutató (cédula-katalógus) teszi lehetővé. 1 A Múzeum archívumáról összefoglalóan 1. Farkas Gáborné: Az archívum. = A Közlekedési Múzeum Évkönyve II. 1972—1973. (Szerk.: dr. Czére Béla) Közdok, Bp., 1974. 49—66. p. 95