A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 39 - Szabó László: A közúti gyűjtemény fejlődése 1975—1982 között 79

latot, akkor torzította a görbét, a maximumokat „levágta", ha pedig kitámasztottuk, akkor a stabilitás romlása miatt vált nehézzé a mérés. E módosított változatból is ó'rzünk egy példányt. A KTI-tó'l ajándékba kapott készülékünk, a kehely centrifuga a kátránnyal vagy bitumennel kötött aszfaltkeverékek kötó'anyag-tartalmának meghatározására szolgál. Az aszfaltkeveréket melegen fellazítják. Alkalmas oldószerrel mosva szűréssel leválasztják a durva vázról a habarcsot (oldószerként triklóretilént vagy kloroformot szoktunk használni). A feloldott habarcsot — a távozó kötőanyaggal szennyezett oldószert állandóan tisztával pótolva — centrifugáljuk. A vizsgálat befejezettnek tekinthető, amikor az utántöltött oldószer színváltozás nélkül távozik. A kötőanyagtartalom a bemért aszfaltsúly és a visszamért kővázsúly különbségével azonos. A centrifuga alumínium kelyhe a hajtóművel együtt rugalmasan ágyazva fut egy alumínium házban. A kehely és az anyával rögzítendő fedél pereme közé szűrőpapír helyezendő, ez választja ki az eltávozó oldószer-kötőanyag keverékből a habarcs ásványos vázát. A kehelyből és a szűrőpapírból kigyűjtött szemcsés anyag az aszfalt kővázának része; homokból, finomhomokból és fillérből áll, szemeloszlása szitálással meghatározandó. A különböző hídalkatrészek, azaz acél- (esetleg alumínium-) ötvözetek mechanikai tulajdonságai elsősorban szövetszerkezetüktől függnek. E textúra azonban korrózió, fáradás, termikus igénybevételek (hegesztés) hatására — lassan vagy ugrásszerűen — megváltozhat, ezzel esetleg súlyos kárt okozva. Szükséges tehát annak vizsgálata, hogy a használatos fémötvözetek szövete a fenti hatások alatt mennyire és milyen sebességgel változik. E célt szolgálja az 1981-ben a KTI-től begyűjtött fémmikroszkóp. Tekintettel arra, hogy az alkalmazott fémötvözetekből a technológiai vizsgálatok során nem készíthető fényáteresztő metszet, ráesőfényes készüléket kell alkalmazni. A különböző speciális optikák mellett e módszert szolgálja a felülvilágító tubus és a kettéosztott látómező. A fémötvözetek szövetének mikroszkópi vizsgálata megköveteli, hogy a preparált felület egyenetlenségeinek mérete az alkotó kristályok nagyságrendje alá csökkenjen. Ez mechanikus polírozással nem érhető el. A gyűjteményünkben található elektrokémiaipolírozó (RO—302 típusú, Orion-gyártmányú) alkalmazásával elérhető a szükséges egyenletesség. A módszer elve egyszerű: a felületből kiemelkedő egyenetlenségek szabad felülete és így oldódási sebessége is nagyobb környezetéénél, ezért a szükséges kezelési idő után rendelkezésünkre fog állni a kívánt felület. Az ND—127 típusú Densitometer (Gamma-gyártmány) lehetőséget ad nagy magasságú földművek nedves térfogatsúlyának utólagos meghatározására tetszőleges mélységben, a szükség szerinti gyakorisággal, minimális munka- és költségigénnyel (9. ábra). A műszer „lelke" a mélyszonda, egy rozsdamentes acél kapszulába hegesztett Cs

137 y-sugárforrás, a vele egy testbe szerelt, de közvetlen sugárzástól árnyékolással védett GM-számlálócső, valamint a szükséges hosszúságú kábel. A mélyszonda üzemen kívül, szállítás közben egy ólomból és nagy hidrogéntartalmú szerves anyagból álló ún. munkatartóban áll. Mérés előtt a szükséges mélységig lyukat fúrnak a földműbe, majd ebbe bocsátják le fokozatosan a mélyszondát. A szonda ún. hatástérfogatában levő talaj térfogatsúlyával, azaz tömörségével egyenes arányban növekvő mennyiségű y-fotont szór vissza a GM-cső felé. A GMcsőben a fotonok áthaladásakor keletkező és a kábelen továbbított villamos impulzusokat a felszínen elhelyezett készülék számlálja. Az előre gyártott vasbeton vagy feszített vasbeton gerendákból összeszerelhető hídszerkezet modellje az UVATERV kollektívájának találmányát szemlélteti (10. ábra). A leírás szerint ezzel a technológiával 2—12 m nyílású közúti hidak vagy egyéb 91