A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 653 - A kubikuskordé és modellje (Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet) 655

5. ábra. Részlet a Múzeum közúti állandó kiállításából; előtérben alul a kettes kordésor modellje A Múzeumunk által megvásárolt kubikuskordé a fővárosban készült, kivitelezője Mesterházy Imre volt, aki Hungária körúti famegmunkáló telepét rendezte be kordékészítésre. A kubikuskordé eredeti tulajdonosa a csongrádi kubikusságból származott el, szülei, nagyszülei kubikusok voltak. A kubikuskordétól is csak akkor vált meg, amikor már teljesen reménytelennek tartotta a fuvarozás folytatását. A kordéhoz nagy számú alkatrészt tartalékolt, ezek egy részét szintén begyűjtöttük (pl. az oldaltartó rakoncakávákat, a tengelytokfát, a rudakat, a főgerendákat, valamint aljfát, kereszttartófát, a tengelyt két puskával és tengelyvégtokkal, kerékabroncsokat stb.). A kubikuskordé begyűjtésével gyarapodott a teherfuvarozásra használt fogatolt járművek szerény sora a Múzeum fogatolt jármű gyűjteményében. A már fentebb jelzett helyhiány miatt csak ennek az egyetlen darabnak megvásárlására vállalkoztunk, holott a kubikuskordéval való szállítás valósághű bemutatásához többre is szükség lett volna, mivel ezek a járművek rendszerint ún. „cug"-ban, kordésorban vagy oszlopban jártak. Ez azt jelentette, hogy 2—3—4 kordé egymás mögött haladt a rakodás és az ürítés helye között. Az első lovat egy kordésgyerek vezette, a többit a kötőfékkel erősítették egymás után. (A már betanult vagy tapasztalatabb kordéslovaknál erre sem volt szükség.) Az oszlopokat beosztották: az egyik rakodott, a másik szállította a földet, a harmadik üresen tartott visszafelé.

13 Régebben a kordésgazdák többsége 3—6 fogattal rendelkezett, de a konjunkturális időszakokban ez a szám igen magasra — 100—200 közé is — felugrott. A kordésgazdák gerinchadát a hivatásos fuvarosok adták, mellettük parasztok és kisiparosok 13 Katona 2 lábjegyzetben idézett cikkének „A kordésmunka" alfejezetében összeállítja a leggyakoribb variációkat. 72—77. p. 660