A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Petrik Ottó: A Kossuth-híd története 615

ból. Természetesen a híd elhelyezésével kapcsolatban megoszlottak a vélemények, íme egy korabeli vélemény [10]: „A híd, sajnos, azon a helyen készül, ahol a Duna a legvonzóbb képet nyújtotta szabad vízfelületével. Most a szép víztükörre oda nem illő építmény kerül, egyik felén nekiszorítva a parlamentnek, a másik oldalon egy szűk utcának, mindkét végén nagy feljárókkal és nehezen megoldható forgalmi kérdésekkel. És mégis örülnünk kell a hídnak, mint egykor örült Pest-Buda Széchenyi »Híd«-jának, mert csak így biztosítható télen a város két részének összeköttetése." — Természetesen akkor nem a városesztétikai kérdések állottak előtérben, különösen nem egy ideiglenes létesítménynél. Eredeti elgondolás szerint a hidat teljes egészében faszerkezetűnek építették volna, tekinve, hogy ez készülhet el a legrövidebb idő alatt. (Munkaerőként honvédségi alakulatokat is tervbe vettek, amelyek e téren megfelelő tapasztalatokkal rendelkeztek.) Az első, hozzávetőleges terv szerint a 360 m-es vízfelületet 3x30+3x60+3x30 m-es nyílásokkal kívánták áthidalni. A nagyobb szerkezetek párhuzamos övű vagy vonórudas íves gerendatartóként, a kisebbek szögelt deszkatartóként készültek volna. (Ez utóbbi tartótípus pallókból készül, a vízszintessel 45°-os szöget bezáró, egymásra merőlegesen álló gerincelemekkel, alsó és felső övvel, valamint függőleges merevítőkkel; szerkezeti megoldása jól látható a 4. ábrán.) Ezen első elképzelés ellen két érv szólt. Az egyik, hogy a nagy nyílásokhoz szükséges faanyag semmi körülmények között nem szerezhető be; a másik, megalapozott ellenvetés pedig az volt, hogy a viszonylag kis nyílások télen komoly árvízveszélyt okozhatnak és magát a hidat is veszélyeztetik, még a pillérek elé épített — és természetesen szintén tervezett — jégtörők esetén is. így az elgondolást elvetették, és az első tervezésre került változatnál — minden mezőben szögelt deszkatartókkal — 45,3+54,5+45,3+78,4+45,3+54,5+45,3 m-es nyílásokat vettek fel. így a mederpillérek számát hatra csökkentették; a szokatlan nyílásbeosztás (a nagyobb mezők között egy-egy kisebb) pedig annak következménye, hogy tapasztalat szerint a Margit-híd pillérei által feltört jégtáblák — még ha össze is fagynak — a tervezett híd magasságában kb. a meder harmadában úsznak le. Hogy ez a terv miért változott meg 1945 áprilisában, azt nem tudjuk pontosan. Valószínűleg az volt a döntés oka, hogy a három nagyobb nyílás mégis kerüljön inkább egymás mellé, a híd közepén, és ekkor a széleken kevésbé kényes kisebb nyílások is megfelelnek — bár ezzel a mederpillérek száma ismét növekszik. Az így módosított — és a pillérek szempontjából már véglegesnek tekintett — terv nyílásbeosztása

6 a következő lett: 3x28+57+80+57+3x28 m. A felszerkezetet ekkor még minden nyílásban szögelt deszkatartóval képzelték megépíteni. Ezekkel a fatartókkal szemben azonban komoly aggályok merültek fel: Magyarországon még sohasem készítettek ilyen méretű faszerkezetet, különösen nem szögelt deszkatartót; a szükséges elsőrendű minőségű anyag, valamint a szakértő munkaerő biztosítása nem látszott lehetségesnek. További nehézségek merültek fel a jármokhoz szükséges cölöpök beszerzésével kapcsolatban is. Ugyanekkor a Weiss Manfréd művek csepeli telepén nagyobb mennyiségű acél csőanyagot „fedeztek fel", és a ter6 Az egyes leírásokban három rokon fogalom sajnálatos módon keveredik; így pl. a kisebbik rácsos szerkezet „nyílása", illetve „támaszköze" egyaránt szerepel 55, 56 és 57 m-rel [2, 5, 7, 9, 11]. A helyes megnevezések: hídnyílás (vagy röviden nyílás) — a pillérek középvonala közötti távolság, a hídtengelyben mérve; fesztávolság (ezt nevezik támaszköznek is) — a felszerkezetre jellemző méret, az alátámasztási pontok (saruk vonala) közötti távolság, szintén a hídtengelyben mérve; szabad nyílás — a vízfolyás és a hajózás szempontjából fontos méret, meghatározott vízállásnál a szomszédos pillérek szemközti falazata között (a hídtengelytől függetlenül) mérhető legkisebb távolság. (A Kossuth-hídnál a három különböző alkalmazott fesztávolság 23,00; 55,28 és 78,00 m volt.) 620