A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Bálint Sándor: A Budapesti Autóbusz Közlekedési Rt. (BART) története 521

zését ahhoz, hogy a vállalkozó az összes autóbuszokat a fővárosnak kézizálogba adja... A vállalkozó kötelezi magát, hogy az összes, a forgalom lebonyolításához szükséges forgalmi és tartalékkocsikat... kézizálogként a főváros tényleges birtokába átadja... A vállalkozó az autóbuszokat, felszereléseket, anyagokat és alkatrészeket el nem idegenítheti, el nem zálogosíthatja és azokra harmadik személynek semmi néven nevezendő jogot vagy igényt nem engedélyezhet"'. A szerződés kötelezte Békefyéket, hogy a főváros által elfogadott pénzintézettel egy vissza nem vonható garancialevelet állíttassanak ki és a fővárosnak adják át, amelyben a pénzintézet kötelezettséget vállal arra, hogy a szerződés bármely pontjában a vállalkozók terhére megállapított fizetési kötelezettséget magára vállalja és azt teljesíti. A garancialevélnek az összes autóbusz tényleges leszállításának időpontjáig legalább 100 000 pengő, a kocsik tényleges leszállítása és a főváros részére történt kézizálogba adás esetén legalább 60 000 pengő erejéig terjedő fizetési kötelezettséget kellett tartalmaznia. A főváros fenntartotta magának a jogot, hogy bármely követelésének egészbeni vagy részbeni kielégítésére a kézizálogként birtokában tartott autóbuszokat eladja. A Rába autóbuszok garazsírozásáról a vállalkozóknak kellett gondoskodni. Garázs bérlése esetén a bérleti szerződést úgy kellett megkötniük, hogy esetleges kilépésük (felmondásuk) esetén a fővárosnak joga legyen változatlan feltételek mellett helyükbe belépni. A főváros az autóbuszokra vonatkozóan kikötötte, hogy a kocsikat a SZAÜ által előírt menetirányítótáblákkal, számjelzőlámpákkal, szíjcsengővel és kanyarodást jelző intőkarral kell felszerelni. Továbbá az autóbuszokat a vállalkozók saját cégjelzésükkel és sorszámmal kellett hogy ellássák, s a karosszériát a SZAÜ által megállapított színűre kellett festetni. Az ellenőrzéssel kapcsolatban a főváros minden jogot (pénzügyi, jogi, műszaki, forgalmi stb.) fenntartott magának, amelyet a SZAÜ által kívánt gyakorolni. Végül Békefyék vállalták, ha a szerződés lejárta előtt három hónappal a főváros úgy kívánja, a rögzített kötelezettségek mellett további három évre segítik a főváros autóbusz-közlekedését, egyben tudomásul vették, hogy az engedély lejárta után a főváros sem az autóbuszokat, sem a felszerelési tárgyakat nem veszi át. A vállalkozók még a szerződés aláírása előtt tárgyaltak a győri Magyar Waggon és Gépgyár Rt.-vel az autóbuszok beszerzéséről, s így a gyár 1928. január 2. keltezéssel visszaigazolta megrendelésüket. Harminc darab Rába Lho típusú autóbusz gyártásába kezdtek, amelynek alvázát, karosszériáját a Rába készítette, a főváros kívánsága szerinti kivitelben. (Akkoriban csak a Rába rendezkedett be komplett gépjárművek gyártására, a többi gyár vagy alvázat, vagy karosszériát gyártott.) A meggyszínűre festett kocsiszekrénybe 22 bőrülést helyeztek, a járművet önindító val ellátott, benzinüzemű, négyhengeres, 45 LE-es (33,1 kW) motor hajtotta, sík úton maximálisan 45 km/h sebességgel; a fogyasztása 20 kg/100 km érték körül mozgott. A jármű 6700 mm hosszú, 2300 mm széles, a tengelytávolsága 4200 mm, a nyomtávolsága 1570 mm volt. A gyors és biztonságos megállást a hidraulikus fékrendszer szavatolta. Az autóbuszok darabonként 24 328 pengőbe kerültek. A gyár kikötötte, hogy visszaigazolásának aláírásakor 40 000 pengőt, a kocsik vagy kocsicsoportok átvételekor kocsinként 4 000 pengőt, továbbá 1928. május 10-én újabb 165 000 pengőt kell a megrendelőnek készpénzben kifizetni. A teljes költség a forgalmi adóval együtt 739 052,58 pengőt tett ki. A gyár az általa tételesen felsorolt készpénzfizetés teljesítése utáni különbözetre 1928. június 18-tól kezdődően havi 25 000 pengős részletfizetési kedvezményt ígért és adott. 527