A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Winkler László: A Magyar Légiforgalmi Rt. története az 1928. évi újjászervezésig 501

adta információ sebességet, abban az idó'ben, amikor a hírközlés lényegesen lassabban működött, és a rádió még gyermekkorát élte. Kétségtelenül jó üzleti érzéke mellett azonban Szegó' gátlástalan kapitalista vállalkozó volt. Később derült fény arra, hogy a Fokkertől vásárolt és állami szubvencióból kifizetett F III gépek nagy árengedménye és jutalék-ügylete abból adódott, hogy Szegó' már használt, felújított gépekben állapodott meg azzal a szerződéses szöveggel, hogy „... a legjobb kiválasztott gépek fognak szállíttatni". Ehhez tartozik, hogy a vállalkozás megszűnte, illetőleg átalakulása után, 1929. május 18-án az egyik F III gép (a H-MABC jelű) Bécsből hazafelé jövet a Csepel-szigetnél a levegőben szárnytörést szenvedett és a Dunába zuhanva teljesen elpusztult. Kreiter Ferenc pilóta és egy utasa holttestét még júliusban sem találták meg. Nincs kizárva, hogy a használtan vett gép egy előző sérülése, vagy idült gombásodása volt a fa-szárnyszerkezet sima repülés közbeni törésének oka.

37 A kincstárt megkárosító üzleti manipulációk állandóan folytak a vállalatnál, amire az előírt titkos könyvelés is módot adott. Éppen a titkosság miatt nem indulhatott eljárás Szegő és a ML Rt. ellen akkor sem, amikor fény derült arra is, hogy a Magyar Légiforgalmi Rt. égisze alatt működött szombathelyi repülőiskola részére kiutalt összegekkel is hasonlóan manipulált. Ily módon az igazi üzleti helyzetkép soha nem volt megállapítható. Szegő a szubvencionáló állam és a részvényesek felé állandóan csak az effektív légi forgalomból adódó kétségtelenül nagy veszteségeket mutatta ki. Már 1925 júliusában vizsgálatot végeztetett a Kereskedelemügyi Minisztérium a szubvenciók felhasználása ügyében. Ez az alábbi megállapításokat hozta. A KM által kiutalt szubvenciók rendesen, a többi, különleges (HM) szubvenció nincs könyvelve, „a nemzetközi ellenőrzésre való tekintettel" nem vették nyilvántartásba. „Konstatáltatott, hogy vannak a vállalatnak elkerülhetetlen olyan kiadásai, melyek feljegyzése lehetetlen." A vállalat ebben az ügyben felterjesztés útján fordult a HM-hez, amely egy szám nélküli rendeletben „a bevételek kezelésének módszere tekintetében szabad kezet engedett a vállalatnak." Ezt a bizottság nem tartja helyesnek, mert a vállalat a fentieket úgy értelmezte, hogy az erre vonatkozó pénzforgalmat teljesen könyvéletlenül kell hagynia.

38 A légiforgalmi szolgálatot tekintve megállapítható, hogy a vállalat 1928-ig tartott működése során a repülő és szerelő szakszemélyzet megfelelt feladatának és az üzemet mindvégig lelkiismeretesen biztosította. Ez idő alatt azonban a felszerelési állomány, beleértve a repülőgépeket is, nagymértékben elöregedett, elavult. Ennek felújítására a vállalat még csak kísérletet sem tett. A részvényesek és elsősorban dr. Vízkelety Imre tudtak Szegő tevékenységeiről és az őt fedező magasrangú állami körök dolgairól. 1926 végén ezért dr. Vízkelety egy beadványban, közvetlenül a kormányzó elé akarta tárni a visszaéléseket, de ez az érintettek kezén visszakerülve, csak újabb vizsgálatot eredményezett, amelyet azonban Szegő már nem várt meg, hanem 1927-ben Párizsba szökött. Pedig az újabb vizsgálat sem járt ránézve terhelő befejezéssel, de dr. Vízkelety olyan személyi, korrupciós kapcsolatokat tárt fel, amely miatt ellene és Szegő ellen a Légügyi Hivatal főnöke rágalmazás címen eljárás megindítását kérte. Ugyanebben az időben a LÜH utasította már Szegőt, hogy mint főrészvényes, a vállalkozást fejezze be és részvényeivel járó jogait ruházza át a Weiss Manfréd művek keretében újjáalakuló Magyar Légiforgalmi Részvénytársaságra. 37 Hadtörténeti Levéltár: HM. 1929 eln. 10. oszt. Szám nélkül (1953 iratcsomóban) 1929. VII. 11. 38 Hadtörténeti Levéltár: HM. 88/eln. 13—930.1.4. A két ML Rt. vizsgálat jelentése. 517