A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Winkler László: Adatok az önálló magyar repülőgépipar történetéből 449

2. A Bristol F2B gépek gyengébb motorra való átalakítása nem sikerült. A beszerzett elavult Viper motorokkal az amúgy is kicsi Sóstói - repülőtéren alig lehet vele fel és leszállni. Az egyik gép start közben átvágódva súlyosan megrongálódott, egy másik kényszerleszállt és az is súlyosan megrongálódott. A 3 darab átalakított gépet aerotérképészeti és rádiókísérletekre fogom felhasználni, ha ki lehet őket javítani. 3. A tulajdonképeni aerotérképeszti gép a három személyes Junkers A 20 startbaleset folytán súlyosan megrongálódott, ezt Németországban javítják; ez a gép különben sem vált be."

51 A 3. pont először említi, hogy titokban egy fémépítésű alsószárnyas felderítőt is beszereztek és ezt az erősebb motor miatt háromülésesnek szerepeltették, holott csak kétüléses volt. Székesfehérvár-Sóstó e légiforgalmi gépek átalakítása címén és a javításokra 8 darab Hiero és 12 darab Mercedes motor beszerzésének engedélyezését kérte külföldről (Ausztriából) 1923 decemberében, és ezt a Szövetségközi Ellenőrző Bizottságnak így jelentette: „A Fiat motorgyár feloszlott, így a nálunk ismert és gyártott motorokat is külföldi készletből kellett megvenni az iskola és forgalmi gépekhez (12 darab Mercedes és 8 darab Hiero beszerzése van folyamatban)."

52 A valóság azonban az, hogy csak két Fokker F III-ba tettek Hiero motort az eredeti BMW helyett; a többi az eddig elrejtett 2 nagy Brandenburg C I felderítőhöz és 4 Fokker D VII vadászgép felújításához kellett. A 12 új Mercedes motor a kis Brandenburg iskolagépek székesfehérvári változatának gyártását biztosította, ami 1926 elejére megindulhatott. Két körülmény azonban megzavarta a tervek szerinti egyszerű újragyártást: — az Oravecz iskolagépek katasztrófája miatt, valamint — az új német előírás szerint szilárdságilag át kellett a terveket dolgozni. (Utóbbiaknak a csak nemrég érkezett Udet U 12a gépek sem feleltek meg.) Lóczy Sándor vezetésével ekkor az új előírásoknak megfelelően átdolgozták az eredeti Brandenburg B I terveket (14. ábra), azokon kis körvonal változtatást is végezve (pl. szárnyvég lekerekítés). A Lóczy-féle „Kis-Brandi"-nak becézett gép — amelynek hivatalos jele „KLB" lett a nyilvántartásokban — így megerősítve természetesen nehezebb és lomhább lett. Korszerűtlenségére jellemző volt még a körkormány, amely a pilótaképzésben ekkor már nem volt használatos. A „Kis-Brandik" teljesítményének növelésére Subay József tervei szerint átalakítást végeztek a sóstói motorműhelyben a 100 LE-s (kb. 74 kW) Mercedes motorokon és új alumínium dugattyúkat alkalmaztak, még egy leszívó olajozó gyűrűvel. A motor fordulatszámát ezzel 1100-ról 1250-re, teljesítményét így közel 110 LE-re (kb. 81 kW) sikerült emelni. Az elkészült kb. 8 gépről vannak adatok és fényképek, de a titkos gyártás és felhasználás miatt a pontos darabszámuk még nem volt megállapítható. A gépek iskolafeladatban igen keveset, inkább gyakorló és futárfeladatokban szerepeltek. 1928-tól, a békeszerződés ellenőrző cikkelyeinek enyhítésével (újabb típusok gyártása és beszerzése) már a Lóczy-féle „Kis-Brandik" is selejtezésre kerültek. Egy példányukat ma a Közlekedési Múzeum gyűjteményében őrizzük (15. ábra). Ezzel egyben lezárult a magyar repülőgépipar történetének is egy érdekes, addig jórészt a titokzatosságba burkolt szakasza. 51 Hadtörténeti Levéltár: 2330/mhm 1926. VII. 2. (LÜH 46.473/1926). 52 Hadtörténeti Levéltár: 1130 iratcsomóban: az 1926. évi helyzet. 471