A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Ercsényi Pál—Dr. Kovács János: Adatok a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság erdei vasútjainak történetéből 425

Míg a vasutasok szerették munkaadójukat, a felsőtárkányi lakosok körében nem volt népszerű az erdei vasút. Ennek köszönhető például, hogy a tűzveszélyre hivatkozva már a húszas években megjelentek az első motormozdonyok, de ezek csak Felsőtárkány községben működtek, egyébként más szakaszokon gőzmozdonyok vontatták az egymást sűrűn követő üres szerelvényeket. A rövid kocsiforduló miatt ugyanis a négy gőzmozdony erejéből csak arra futotta, hogy az üres kocsikat a rakodóig húzták és onnan a megrakott kocsik szabadon futottak Felnémetre, sőEgerbe is. Az ütközésből eredő baleseteket nem mindig tudták megelőzni a fékezők kolomppal adott vészjelei, ezért aztán a jeladást később a szerelvény előtt vágtató lovas kürtös látta el. Azonban ezután is gyakran került sor állatkárral, sőt embert áldozattal járó gázolásra is. Amikor aztán 1923. nyarán a nem kívánatos görpályán egy fával megrakott száguldó szerelvény a helyi csordából három tehenet elütött, a felsőtárkányiak szokatlan lépésre szánták el magukat; egy éjjel felszedték és az út szélére dobták a pályaelemeket és rövid ultimátumuk így hangzott: nem tűrik tovább a községben a vasutat! A részvénytársaság nem tehetett egyebet, mint a községet kikerülve megépítette az „Újvasút"-at, amely máig is ezt a nevet viseli. E nézeteltérés következményei ékesen bizonyítják a felsőtárkányi vasút jelentőségét: öt mérnök irányításával ötszáz kubikus állt munkába és nehéz terepen, rekordidőnek számító néhány hét alatt fektetett le 3,5 km hosszúságú pályát és 100 m kitérő vágányt. Ettől kezdve ezen a szakaszon — az emelkedő miatt — a mozdony csak megosztva tudta átvontatni a szerelvényt. Amikor a felsőtárkányi, akkor már közel 20 éves múltra visszatekintő erdei vasút 1933. január 1-én újra az Egri Érseki Uradalom kezelésébe került vissza, elég rossz állapotban volt, mert a bérlő nem törődött a pálya karbantartásával. Számára csak az volt a fontos, hogy minél nagyobb fatömeget juttasson célba. Ezért aztán a felsőtárkányi érseki erdőgondnokság nem tehetett mást, mint hogy a vasutat saját szervezetébe illesztve, az érvényben levő miniszteri utasításnak megfelelően, önálló üzem jellegétől megfosztva átszervezte. E munkában 1933—34-ben Fang József oki. erdőmérnök szerzett érdemeket. Mivel az elszállítandó famennyiség egyharmadára csökkent, mint kiszolgált létesítményt leszerelték a hórvölgyi kötélpályát, megépült viszont Vendel Ferenc oki. erdőmérnök 1935—1938 közötti üzemvezetői működése idején a 3,6 km hosszú bervavölgyi szárnyvonal. Ekkor lépett be a felsőtárkányi erdei vasút életébe az azt máig is kísérő kőbányászat. A Berva völgyben egy mészégető körkemence és Felnémeten egy Farkas-féle kemence létesült. Az utóbbiban naponta átlagosan 15 tonna meszet égettek. Az 1930-as évek végén — a háborús előkészületek jegyében — nőtt a kereslet a fa, a kő és a mész iránt is. Az addig még szinte érintetlen Daraberdő és Mellér-völgy felé fordult tehát az illetékesek érdeklődése. így épült meg 1940—42-ben a 4 km hosszú mellérvölgyi szárnyvonal. Amíg az új üzemágként belépett kőbányászat és a mészégetés a Berva-völgyre összpontosult, a fakitermelés és -szállítás, egyben a felsőtárkányi erdei vasút súlypontja, a Mellér-völgybe került át. A Bervavölgyi kőbányászat és mészégetés Mihalovich Géza bérlő kezében volt, aki Felnémeten egy ásványőrlőt is létesített, növelve ezzel a szállítandó árufélék számát. A felsőtárkányi mészégetést Tóth Sándor kereskedő birtokolta, aki vegyeskereskedő is lévén, a lassan mindinkább hiányzó ruhaneműk és egyéb áruk biztosításával kedvezni tudott alkalmazottainak, enyhítve a háború által előállt ellátási zavarokat. A nehéz második világháborús évek tovább erősítették az erdei vasutas öntudatot. Ennek szép példája, hogy a német megszállás végnapjaiban két gőzmozdonyt megmentettek az elszállítástól. Az egyiket úgy, hogy darabjaira szedték szét, a másikat úgy, hogy azt vezetője, Szabó Sándor kivitte a Petres orri területre és egy bokorral 438