A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Ercsényi Pál—Dr. Kovács János: Adatok a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság erdei vasútjainak történetéből 425

be. így aztán nemcsak a szállítás gyorsult meg, hanem a fűrészüzem teljesítménye is megnövekedett.

7 A Szalajka-völgyi és a nagyvisnyói 21,6, illetve 6 km hosszú erdei vasút 1945 utáni évekre vonatkozó, rendelkezésünkre álló szegényes adatai közül a már kétszer felhasznált Tóth Gyula cikk mellett egy Szilvásváradon 1961. szeptember 10-én kelt, Szabó Mátyás vonalfőnök által Tóth Gyula nevében a Nyugat-bükki Állami Erdőgazdaság igazgatójának írt feljegyzésre hivatkozunk. Az irat bevezetését, mivel a mi forrásszegénységünkre is magyarázattal szolgál szószerint idézzük: „Rendelkezésére az alábbiakban teszem meg jelentésemet a Szilvásváradi Erdei Vasútüzem kocsi- és mozdonyparkjának fejlődéséről. E jelentés tekintettel arra, hogy a felszabadulás utáni évekről konkrét tervadat, írás, nyilvántartás nem áll rendelkezésre, helyi ismeret alapján készült." A legfontosabb, amiről Szabó Mátyás vonalfőnök tudósít az, hogy 1948-ig a Korányi cég vásárolta és szállította a mozdonyokat, ezt követően pedig a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek (MÁLLERD) maga vette át ezt a feladatot, és a jelentés adatai szerint a mozdonyok gyakran tettek költséges utakat az ország egymástól messze eső erdei vasútjai között. 1949-ben megkezdődött a szilvásváradi-bükkfennsíki feltáró út építése. Az út 1953-ban nyílt meg. így megindult a bükkfensíki faanyag tehergépkocsikkal való szállítása. Ennek ellenére még mindig jelentős mennyiségű kő- és faanyag szállítását végezte a vasút. A rendelkezésünkre álló 1952. évi teljesítmény-kimutatás szerint a szállítási mutatók a következők voltak: Tűzifa: 17 314, szerfa: 4179, egyéb: 31 tonna. A szállított személyek száma: 6792 fő. Ebben az évben kőszállítás nem volt. Az 1953. évi kimutatás tanúsága szerint a vasút teljesítménye az alábbiak szerint alakult: faanyag: 23 282, kő: 30 194, egyéb: 332 tonna, személyszállítás: 8 914 fő (5. ábra). A következő 10 év még kedvező volt a vasútüzem életében. Feladatai nem csökkentek (6. és 7. ábra). Az 1962. évi kimutatás az alábbi képet adja: fa: 36 274, kő: 29 216, egyéb: 270 tonna, személy: 32 302 fő. Ebben az időben még üzemelt a nagyvisnyói vasút is, de már az eredetileg ló vontatású vonalon egy 1958-ban beszerzett motormozdonyt alkalmaztak. Pályaszáma: 3587, Gyári száma: 3587. A szállító gyár neve: Orenstein-Koppel. Szállítási éve: 1930. A mozdony 1968 májusáig volt használatban. Amikor ezt a gépet törölték a mozdonyok listájáról, akkor szűnt meg a nagyvisnyói erdei vasút is. A hatvanas évek elején kezdett teret hódítani a szilvásváradi vasútüzemnél is a dízel vontatás, egyrészt a korszerűsítés miatt, másrészt azért, mert új gőzmozdonyok beszerzése nehézkes, vagy már lehetetlen volt. 1963-ban kapott az üzem egy LowaOst-Deutschland gyártmányú 1953-ban kibocsátott dízel mozdonyt, amelynek gyári száma: 61 103 volt. 1965. szeptember 4-én újabb, 1953-ban gyártott, Lowa-OstDeutschland gyártmányú mozdony érkezett Várpalotáról. Gyári száma: 61 105. A két mozdony ma is üzemel. 1966-ban a gőzmozdonyok leálltak. Sorsuk a kiselejtezés és a szétdarabolás lett. Az 1960-as évek elején mind több faanyagot szállító tehergépkocsit alkalmaztak. Érezhetően csökkent a vasútüzem kihasználtsága. Fokozódó ütemben épültek az erdei szállító utak. 1967-ben munka nélkül maradt az erdei vasút; már csak a személyszállítást végezte. Az utolsó év adatai, amelyeket az 1966—67-es gazdasági év vasútüzemi teljesítmény-összesítője tartalmaz a következők: iparifa: 3373, tűzifa: 4234, kő: 27 290, egyéb: 198 tonna. Személyszállítás: 60 908 fő. A vasút utolsó jelentős ipari szállítási tétele 1967. novemberében 2412 tonna kő volt, mivel a szilvásváradi 7 L. Tóth Gyulának a 4 lábjegyzetben idézett cikkét. 28 433