A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Dr. Dienes Istvánná: A Közlekedési Múzeum bővítésének tervei századunk elején 403

A MACY.KÍR.KÖZLEKEDÉSi MÚZEUM ALAPRAJZA. 4. ábra. A múzeummá átrendezett közlekedésügyi csarnok 1898-ban a gyűjtemények nem fejleszthetők térszűke miatt a kívánatos mérvben; sem pedig a könyv- terv és rajzgyűjtemény nem rendezhető a megfelelő módon". Az ideiglenes elhelyezésben szorongó Múzeum gondjait nemcsak az igazgató, hanem az intézmény munkáját irányító felügyelő bizottság is átérezte. E bizottság tagjai sorában működött Zielinski Szilárd műegyetemi tanár, a Párizsban tanult, az Eiffel irodában gyakorlatot szerzett kiváló mérnök is, az első magyar műszaki doktor, korának egyik legnagyobb szakmai tekintélye. Ő kérte fel műegyetemi tanártársát, Pecz Samu építészmérnököt, a középítéstani tanszék professzorát egy új közlekedési múzeum terveinek elkészítésére. Pecz Samu ekkorra már számos nagyszerű épület létrehozásával igazolta építészi képességeit. A múlt század második felében mindent elárasztó eklektikával szemben ő a tiszta történeti építészeti stílusok — mindenekfölött a gótika — felelevenítésének volt híve. Stuttgartban és Bécsben végzett tanulmányai után hazatérve, a múlt század 80-as éveiben a kor két vezető építésze, Schulek Frigyes és Hauszmann Alajos műhelyében csiszolta tovább tehetségét. Abban a korszakban — a századforduló körüli évtizedekben — amikor a nagyvárossá fejlődő Budapest gombamód szaporodó bérházai szinte roskadoztak a sok neobarokk párkánytól, reneszánsz oszlopsortól, a gipszstukóktól, és kapubejáratot szinte el sem lehetett képzelni antik kariatidák nélkül, Pecz Samu felfedezte a nyers tégla méltóságát, modernségét. Viszolygott a „habarcspaloták" látszat-pompájától, önkényesen, néha hóbortosán kevert stíluselemeitől. Sima, egyszerű homlokzatairól elhagyta a magát kőnek hazudó díszvakolást, legfeljebb a nyers és az égetett tégla keverésével alakított ki mértéktartó geometrikus díszítményeket. Mint építésznek, legfőbb problémája, kifogyhatatlan kísérletezési területe a szerkezet volt. Ezért is vált „a gótika professzorává", ahogyan rajongó tanítványai már életében nevezték; úgy találta, hogy a történeti stílusok közül a gótika az egyetlen, amelynek egész architektúrája az alaprajzból és annak szerkezeti felépítéséből fejlődik ki. A gótikus alaprajz-szerkezet és az ebből kibontható forma lehetőségei természetszerűleg először a templomépítéshez vonzották. 1890-ben a Koháry utcai (ma: Nagy Ignác utca) unitárius templom és egyházközségi bérház, 1905-ben a (Gorkij) fasori evangélikus templom és gimnázium felépítésével aratott elismerést; legsikeresebb, legegyénibb temploma azonban a Szilágyi Dezső téren álló református templom (1895), amelynek szellemes, ötszögű alaprajza, finoman tagolt és mégis egységes centrális belső tere ma is elismerést vált ki sok értő szemlélőből. Egyik főművének tartották a Szilágyi Dezső téri templomot tanítványai is, és mesterük emlékezetére — halála után 7 évvel, 1929-ben — e templom mellett állítottak finom, stílusos díszkutat, amelynek szoboralakja — Berán Lajos alkotása — középkori építőmesterként ábrázolja szeretett tanárukat. 408