A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Tisza István: A földalatti vasutak magyar nyelvű szakirodalma 355

Metróépítési konferencia. Budapest—Balatonfüred 1970. szept. 15—18. Rend.: Közlekedéstudományi Egyesület. Bp., 1970. UVATERV soksz. 29 p. A kiadvány Nagy Rudolf, Rózsa László és Széchy Károly főelőadói jelentéseit tartalmazza. Megjelent angol, orosz és német nyelven is. Kelemen János: A balatonfüredi metró-konferenciáról. = Városi Közlekedés, 1970. évi 4. sz. 344—345. p. Ismerteti a konferencia programját és beszámol a három szekció üléseinek előadásairól és vitájáról. Hídvégi Károly: Gondolatok a budapesti metróépítésről. = Városi Közlekedés, 1970. évi 1. sz. 64—67. p. A cikk beszámol a metróépítés kezdeteiró'l, a beruházás szüneteltetéséről és a folytatódó program hatásairól a közlekedés, az építőipar és más népgazdasági ágak területén. Néhány fényképet közöl az építkezésről. Acsay István: Milyen nagyságrendű gyorsvasúti hálózat indokolt egy nagyvárosban ? = Városi Közlekedés, 1970. évi 2. sz. 141—144. p. Néhány világváros adatainak összehasonlítása és elemzése útján vizsgálja a fenti kérdést a szerző, és a vizsgálódás kiindulásaként egy hálózati modell elkészítését ajánlja a vonalak számításához. A számítás eredménye visszahat a hálózati modellre és a modell addig módosítandó, amíg a vonali eredmények és a modell összhangja megteremtődik. Golubjev, G. J.: Metróhálózatok távlati fejlesztésének tendenciái. = Városi Közlekedés, 1970. évi 4. sz. 328—333. p. A cikk bevezetésül a metróhálózat tehermentesítő szerepéről, majd az elővárosi és nagyvasúti csatlakozásokról és az átszállóhelyek terhelésének csökkentéséről szól, elágazó szárnyvonalak létesítése útján. Hangsúlyozza a metró és más tömegközlekedési csatlakozó vonalak összehangolt fejlesztésének szükségességét. Ismertetést nyújt modern konstrukciók összeszereléséről, előregyártott vasbeton elemekből. Bemutatja a háromperonos és a felszíni állomástípusokat. Végül megemlékezik az állomások szolgáltató létesítményeinek szerepéről, a világítás, az utastájékoztatás eszközeiről és módszereiről, valamint a zajártalom elleni védekezésről. Szegedi Tamás—Vágó László: Utasszámlálás a budapesti metrón. = Városi Közlekedés, 1970. évf. 334—337. p. A szerzők az első utasszámlálás céljáról, módszeréről, adatairól és gyakorlati eredményéről számolnak be, amelyek az eredeti menetrend módosítását és üzemszervezési változtatásokat tettek szükségessé. Medveczki Ágnes: Régi álmok megvalósulása a Duna alatt. == Városi Közlekedés, 1970. évf. 4. sz. 348. p. A cikk az 1893. évi Braunecker—Visnovszki-félo alagútépítési tervet ismerteti, amely villamosközlekedést tervezett a Duna alatt a Deák-tértől a PálfFy-térig. Enyedy László: Mennyire könnyíti az új földalatti vasút a budapesti közlekedést? = Élet és Tudomány, 1970. évi 15. sz. 675—680. p. Az irányonkénti előzetes forgalomszámlálások eredményeire alapozva jelölték ki a metró első megépítendő vonalának irányát és állomásait. A metró megnyitása módosítja a felszíni tömegközlekedési eszközök vonalait is. Az igazi tehermentesítő jelentősége a metrónak csak a tervezett egész hálózat elkészülte után mutatkozik majd meg. Enyedy László: Az új földalatti jelző- és biztosító berendezése. = Élet és Tudomány, 1970. évi 14. sz. 637—642. p. Ábrák és fényképek segítségével részletesen leírja a pályán és az állomáson levő 389