A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Tisza István: Kenessey Albert, a magyar hajózási szakirodalom első jelentős művelője 343

A tehetséges fiatal tengerésztisztet Széchenyi is támogatja, s ajánlatára az osztrák Lloyd társaság hajóira kerül 1848 tavaszán. Itt előbb gyakornoki minőségben szolgál, s a gőzösökkel dalmát és görög kikötőkben hajózik, majd nyáron a „Kübeck" nevű gőzhajón az éppen megbetegedett harmadkapitány helyére kerül. Innen indul szabadságra, hogy nevelőapját meglátogassa, de hazaérve már nem találja életben. A lelkes ifjú tisztet magával ragadja a szabadságharc lendülete, beáll honvédnek. Kevés magyar ember volt, aki akkor a hajózáshoz értett, s így már november elején, mint honvéd hadnagy a „Mészáros" nevű első magyar hadigőzösön kap szolgálatot. 1849. januárjában már főhadnagy lett, s februárban — századosi ranggal — a Nagyváradon felállítandó tüzér-iskola matematika tanárának nevezték ki. Az iskola azonban végül már nem jött létre. Hajóját, a „Mészáros"-t Windischgrátz elfoglalta, s a fiatal századost a honvéd tüzérséghez osztották be. Májusban azonban már ismét hajókon találjuk. Most a „Honvéd" és „Perczel" nevű gőzösöket állítja a Tiszán hadi szolgálatba. Lukács Dénes, a tüzérség parancsnoka azonban innen is visszavezényli a tüzérséghez, ahol aztán a fegyverletételig szolgál. Tengerész életének élményeit egy kéziratos naplója

2 őrzi. Címe: Egy magyar tengerész naplója magyar, osztrák, görög, török, orosz, angol partokon. 1846—1848. — „E kis munka czélja a tengerészségeí és némely eddigi utazóink által nagy részben érintetlen vidéket ismertetni és ezek által tanúságos olvasmányul szolgálni..." írja bevezető soraiban. A napló XXVI fejezetre tagolva tartalmazza a leírásokat. Az első fejezetben leírja útját Fiúméig, magát a várost, majd a továbbiakban a tengerészeti akadémiát, a tengerészet műszereit, a kikötőket, hajógyárakat, a viharos tengert, a „gőzerőveli utazás szépsége és hiányai'''-t. Egy kis tollrajzot is találunk a kötetben egy vitorlás hajóról és táblázatos összeállítást pl. a Velencében készült vitorlásokról stb. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában található kötet az adományozó Kenessey Béla feljegyzése szerint másolati példány. Az eredetiről, amely Barcs Dánielné tulajdonában volt, maga a szerző készítette 1848. szeptemberében Csajágon. Ezt a szerző eredeti bejegyzése is megerősíti. Ebből a másolati példányból közöl egy részletet nyomtatásban az Agárdi Ferenc által szerkesztett és a Művelt Nép kiadó gondozásában megjelent: „A nagyvilág magyar vándorai" (Bp. 1955) c. kötet.

3 Ez a kéziratos napló Kenessey Albert első, hajózással is kapcsolatos írása, amelyet később még számos mű követ. Nagy kár, hogy eddig csak az említett részlet jelenhetett meg nyomtatásban ebből az érdekes és értékes munkából. A világosi fegyverletétel után — augusztusban Beké ezredes seregtestében szolgálva tette le a fegyvert a cári csapatok előtt — osztrák fogságba kerül. Innen azonban egy orosz lovassági tiszt segítségével, akit még az odesszai kikötőben ismert meg korábban, szerencsésen megmenekül. Debrecenbe megy, s itt él álnéven 1850—52 között, minta debreceni takarékpénztár tisztviselője. Közben francia és olasz nyelvórákat ad, rajzot tanít, mérnöksegédként is dolgozik, s több cikket is ír: az Új Magyar Múzeumban „A reáltudományok tanításának szükséges voltáról" (1850/51.) „.. .y Bartel" álnév alatt; a Debreczeni Közlönyben „Mily képzettségűnek kell lennie a mai kereskedőnek'''' (1860. évi 29—32. sz.). 1 Kenessey Albert: Egy magyar tengerész naplója magyar, orsztrák, görög, török, orosz, angol partokon 1846 őszhó 6-tól 1848 nyárutó 17-ig. OSZK kézirattára: Quart. Hung. 4045. 3 Agárdi Ferenc: A nagyvilág magyar vándorai. (Régi magyar világjárók II.) Bp. 1955. Művelt Nép k. 472. p. = Kenessey Albert Konstantinápolyban. Bevezetésként rövid életrajza. 110. p. 345