A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Dr. Medveczki Ágnes: A Budai Közúti Vaspálya Társaság 313

Napidíjjal alkalmazottak: 1 fő lakatos napidíja 1,66 frt 2 fo istálló felügyelő napidíja 1,33 frt 1 fő főkocsivezető napidíja 1,33 frt 3 fő kocsivezető napidíja 1,16 frt 4 fő kocsivezető napidíja 1,10 frt 8 fő kocsivezető napidíja 1,— frt 1 fő díjnok napidíja 1,— frt Nem szerepel a felsorolásban a havi 100,— frt fizetéssel alkalmazott mérnök, a pályamester, aki 50,— frt és az állatorvos sem, aki 41,66 frt havi fizetést kapott. A kocsilakatos, kovács, pályaőr ugyanakkor havi 25,— frt-tal szerepel az 1868—69. évi fizetési listákon; utóbbi munkakörben 30,— és 35,— frt-os havi összeg is található ugyanott. 1869. november 16-tól a kocsisok és a lóápoló személyzet létszámát 54 főben állapították meg; ehhez járult még 2 főkocsis és 2 éjjeli őr. Ugyanekkor rendelték el, hogy a személyzettel kapcsolatos minden változást (pl. felmondást) napi jelentésben kell közölni. 1870—71-től egyes beosztásokban emelték a fizetéseket, vagy bérpótlékokat vezettek be. Ennek oka az ekkor fellépő átmeneti munkaerőhiány volt, amit a társaság szerint... „az időközben létrejött sok új vasúttársaság okozott". Ehhez még a növekvő drágaság is hozzájárult; ezekből az évekből sok fizetéselőleg- és fizetésemelési kérelem található a BKVT iratanyagában. Az ellenőrök, kocsivezetők fél hónapra 2,50 frt „pótbért" kaptak (utóbbiaknak ún. csizmapénz is járt). Többen, így például a közlekedési főnök havi 20,— frt „rendkívüli drágasági pótlékot" húzott 1871-től. A bognárok, lakatosok napi bére ekkor 2,— frt volt. Emelkedett az állatorvos (1870-ben 50,— frt, 1874-ben 65,— frt), a raktárnok (1870-ben 50,1873-ban 60,— frt) fizetése, de nem változott — többek között — a mérnöké. Ugyancsak nem nőtt például a zugligeti állomás pénztárnokának az illetménye, aki 1873. áprilisi fizetésemelési kérelmében előadta, hogy 1868-tól van a BKVT alkalmazásában, 1869. júniusától főellenőr havi 50,— frt fizetésért és szabad lakásért, — azóta illetménye nem változott. Hivatkozik arra is, hogy a zugligeti állás betöltése drága élelmezésre kényszeríti.

32 A forgalmi személyzet egy részének alkalma volt a fizetésen felül különmunkákért is némi fizetéskiegészítésre szert tennie. Említettük már a különvonatokért járó többlet keresetet, ezen kívül havi 30,— frt-ot kereshetett az a lóvasúti kocsis, aki az öntözési munkát vállalta. A pályát a zugligeti vonalon a Ganz váltótól a szegényházi váltóig, a Retek u. végétől a Szarvas vendéglőig a hajnali és a délutáni órákban locsolni kellett. 1870-től a szegényháztól a Lászlovszky villáig terjedő közút locsolását is a BKVT-re bízta a tanács, a március 1-től szeptember végéig terjedő időszakra. Az útvonal igénybevételéért locsoltatási díj címén a kétfogatú bérkocsiknak 5, az egyfogatúaknak és a magánfogatoknak 3 krajcárt kellett fizetni.

33 A tömegközlekedési eszközökön (társaskocsin, lóvasúton) utazó minden személy után 1 kr volt a locsolási díj. A BKVT panaszleveléből azonban kitűnik, hogy a bérkocsik megtagadták a locsolási díj fizetését, s a BKVT üzletjelentése szerint a locsolási „üzletre" ráfizettek.) 32 L. uo. Török János állomási pénztárnok beadványa. 33 A locsolási díjakra vonatkozóan magyar és német nyelvű falragaszokat tettek ki a városi tanács aláírásával. Ez azt is tartalmazta, hogy a díjat esős időben is meg kell fizetni. A teherszállító és vidéki kocsiknak nem kellett díjat fizetniök. 334