A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Barkóczi Jolán: Az abszolutizmuskori magyar vasútügy a „Gazdasági Lapok” tükrében 279

hogy vonaluk a legnépesebb vidéken keresztül hasítva, egyszersmind a fő kőszéntelepeket, u. m. salgó-tarjánit és a Nagy-Kürtös vidékit lehető legközelebb érintse." Elsősorban a Dobsina—Fülek közötti vasútvonal kiépítését tervezték: „a vonal egyelőre éjszak felé Dobsináig lenne kiterjesztendő, hol a gömöri és szepességi bánya és ipartermékek nagyobb része fölvehető lenne: onnét Rozsnyón és Felsőcön át Fülek felé vehetné irányát a kőszéntelep központjába, hol aztán rövid idő alatt múlhatatlanul keletkeznének olyan iparvállalatok, melyek olcsó építőszerrel földolgoznák az egyes anyagokat, s innen a legrövidebb úton Losonc felé az Ipoly völgyén s Balassa-Gyarmatnál a Galga völgyén át a szállítást Pestre eszközölnék." A dobsina—füleki vonalból később szárnyvonalakat is terveztek: „... oldalvást Losoncról egy jövő kiterjesztéssel Selmec vidékéig, s Dobsinától majdnem Berznóbányáig és Zólyomig is vezethető lenne." E vonalháló jogi alapját készítői az 1836. évi 25. te. 4. pontjában találták. A közgyűlés javaslata: „... alakuljon újra a közgyűlésből a már létesített, de működésében megakasztott részvénytársulat »felsőmagyarországi vasúttársaság« cím alatt. Határozat: Alakíttassék újból egy részvényes társulat e cím alatt: Magyar éjszaki vasút, melynek főfeladata legyen pest—galíciai vasút, vagyis az országos törvények által megállapított éjszaki vasútvonal létesítése." Ezért tárgyalásba kívántak bocsátkozni a Tiszavidéki Vasúttal, amely társaságtól az engedélyokmányukban szereplő pest—miskolci vonal építését át akarták venni. Azzal érveltek, hogy a Tiszavidéki a két nagy vasútvonal (Pest—Kassa, Nagyvárad—Erdély) egyidőben való kiépítésére úgy sem képes. „E két nagy vállalat közül bármelyiknek teljesítése is egy társulat erejét egészen igénybe vévén, ... önként következik, csak óhajtani lehet, miszerint a vállalkozó erők e két nagy feladat megoldásában célszerű arányokra oszoljanak."

12

^ Az e közgyűlésen megválasztott 45 tagú választmány egyik tagja, Preisz Móric „Néhány szó a magyar éjszaki vaspálya, s a magyar borászat érdekében" c. cikkében, miután a „Hollán Ernő úr elmésen vezetett tolla alól" kikerült vasúttervnek főként azt az érdemét emeli ki, hogy „egyrészt a termények könnyített cseréje által virágzásba hozandja az északi megyék iparát, a déli megyék megyei gazdászatát, más részről pedig a főváros szellemi vívmányait könnyebben engedi az északi vidékeket lakó testvéreinknek megismerni", különféle árucikkek (vas, kőszén stb.), de elsősorban a magyar bor kivitele érdekében kívánja, hogy e vasútvonalat azonnal Galíciáig építsék ki.

124 A Szent István Kőszénbányatársulat 1861. július 31-én kapta meg a jóváhagyást a Helytartótanácstól. A szeptember 23-ra tervezett közgyűlés fő tárgyai között a vasútügy még így szerepel: „4. Javaslat a tervbe vett [magyar éjszaki vasút és a társulat közti kölcsönös összefüggés fenntartása érdekében,"

124

* de e közgyűlés jegyzőkönyve szerint a társaság már másként kívánta a kérdést megoldani. „A közgyűlés az igazgatóság intézkedéseit általában helyeselte, s a társulat érdekében a vaspálya szükségessége iránti nézetet is teljesen osztván, b. Prónay Albert, Korizmics László, Havas József, Fluck Ede, Kohen Jakab és Brellich János urakból bizottmányt nevezett ki, s azt felhatalmazta, hogy igyekezzék a vasútnak a társulat érdekeire minél kedvezőbb életbe léptethetése tekintetében mindenekelőtt tájékozódást szerezni, valljon nem akadna-e más vállalkozó a vasút építésére, s ha igen, tegye magát az illető vállalkozóknál érintkezésbe, azon módok iránt, melyek a társulat kölcsönös összefüggését a vállalkozó vasúttársasággal a jövőre biztosítanák."

125 Végül is a Szent István Kőszénbányatársulat több felvidéki földbirtokossal együtt kért és kapott előmunkálati, majd végleges építési engedélyt a Pesttől Salgótarjánig, 123 Gazdasági Lapok 1861. 13. évf. 28. sz. júl. 14. 437—439. p. 124 Ua. 1861. 13. évf. 26. sz. jún. 30. 401—403. p. 124/aTja. 1861. 13. évf. 35. sz. szept. 1. 557. p. 125 Ua. 1861. 13. évf. 41. sz. okt. 13. 652—653. p. 304