A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Barkóczi Jolán: Az abszolutizmuskori magyar vasútügy a „Gazdasági Lapok” tükrében 279

VASÚTTÁRSASÁGOKRÓL, TERVEZETT ÉS MEGVALÓSULT VASÚTVONALAKRÓL A szabadságharc bukásakor három vasútvonal volt üzemben Magyarországon: a Pozsony—Nagyszombati Lóvasút, a Magyar Középponti Vasút vác—pest—szolnoki és marchegg—pozsonyi, valamint a Sopron—Bécsújhelyi Vasút sopron— katzelsdorfi szakasza. Az államvasúti korszakban (1850—1854) felvetődött annak a terve, hogy a pozsony—nagyszombati lóvasúti pályát is átveszi az állam, és gőzvontatásra átalakítva továbbépíti.

46 „A pozsony—nagyszombati vaspálya, a múlt 1850-i üzletévről szóló számadások nyomán örvendetes gyarapodást mutat. Összes bevétele 149,148 ft 26 kr-ra ment, miből személyszállításra 77,051 ft 32 kr esik. Megfordul rajta 107,661 személy, 438,352 mázsa teher. Az üzemköltségek levonása után (90,033 ft 36 kr) a vállalatnak 59,114 ft 90 kr. tiszta haszna maradt. A folyó évre reménylik, miszerint mind a mellett, hogy a délkeleti státus vaspálya versenyzése által a szeredi vonal jövedelme valószínűleg csökkenni fog, az egész évi bevételénél még sem leend lényeges különbség, annyival is inkább, minthogy már kellő lépések történtek a netán felmerülő hiányt új keresetforrások által, kiegyenlíteni. S minthogy a pálya közelében fekvő városok és helységek részéről azon kívánság nyilvánult, miszerint a pályát Galgócig s Trencsénig folytatni, s lóerő helyett gőzmozdonyokat alkalmazni célszerű lenne. Nagyszombat város tanácsa s a pozsonyi kereskedelmi kamara ez irányban a kormányhoz már felterjesztéssel járult, melyben mindazon tekintetek kiemelvén, mellyek a verseny káros hatásának kikerülése végett, a kormányt akár e pálya átvételére, akár pedig a társaságnak említett célok kiviteléhez szükséges gyámolítására bírhatnák."

41 A Pozsony megyei Gazdasági Egyesület meghívta a Nyitra megyei Gazdasági Egysületet az 1864. június 20—21-i pozsonyi gyapjúvásárra. A nyitrai egyesület kérte a meghívó egyesületet, hogy forduljon a pozsony—nagyszombati vasúti igazgatóságához, „hogy az e vaspályám gyapjú szállítását legalább a vásár idején önkény szabta árak követelése által ne nehezítse, különben az eddig dívó önkényes szállítási árszabás mellett a gyapjúnak Pozsonbai szállítása tapasztalat szerint majd nem lehetetlenné válnék."

48 A Bécsújhely—Soproni Vasút magyarországi, katzelsdorf—soproni szakaszának Nagykanizsáig történő továbbépítését a különféle vasúthálózati tervek tartalmazták.

49 A Gazdasági Lapok beszámolt annak a kanizsai küldöttségnek a bécsi útjáról, amely 1850. március 27-én Bruck kereskedelmi minisztert azzal a kéréssel kereste fel, hogy az állam építse tovább a vasutat Kanizsáig. A miniszter — a hír szerint — megígérte, hogy e tervet „ő Felségéhez legközelebb fel fogja terjeszteni, ... annak mielőbbi valósítására a gróf Széchenyi István által remekül tervezett irányt választandja." A vasútvonal továbbépítésének terve már eltért a Széchenyi István „Javaslatában és az 1848. évi XXX. tc.-ben tervezett iránytól: nem a fiumei, hanem a Középponti Vasúthoz csatlakozott volna Kanizsától a Balaton mellett Veszprémen, Fehérváron át Budáig.

50 1851. januári híradás szerint: „... bizonyosnak mondják, hogy a soproni vaspálya részvénytársulat f hó 19-én tartott közgyűlésével az igazgató« Ua. 1851. 3. évf. 16. sz. márc. 20. 378. has. 47 Ua. 1851. 3. évf. 40. sz. okt. 5. 946—947. p. 48 Ua. 1864. 16. évf. 29. sz. júl. 20. 409. p. 49 Vö. Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezéséről, 1848. évi XXX. te, 1851., 1854. évi birodalmi vasúthálózati terv. Ferenc József Keleti Vasút és Déli Vasút engedélyokirata. so Gazdasági Lapok 1850. 2. évf. 30. sz. ápr. 14. 478. has. 19* 291