A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: A bérkocsiipar járművei 255

is változtak, s a Tanácsköztársaság alatt a bérkocsiipar is köztulajdonba ment át, azonban a járművek ismertetett főbb jellegzetességeire, tartozékaira stb. mindez különösebben nem hatott. Ugyanazokat a típusokat használták, mint korábban, csak a forgalomból mind inkább kiszoruló bérkocsik között emelkedett egyre jobban a konflisok száma a fiákerek rovására. A változásokat a csökkenő számok mellett főként a fogatok egyre rosszabbodó állapotán lehetett lemérni. A 20. század közepére a fővárosban és vidéken egyaránt mutatóba fennmaradt még néhány bérkocsi, de ezeket csak közlekedési anakronizmusnak tekinthetjük, mivel maga a bérkocsiipar addigra már megszűnt (18., 19. és 20. ábra). * Befejezésül a hazai bérkocsiipar járműveinek néhány főbb jellemző tulajdonságát kell kiemelnünk. Ezek a következők: Magyarországon a bérkocsizás céljára a kocsigyártók nem alkottak olyan különleges, egyedi járműtípusokat, mint például az angolok (1. „hansom-cab"), hanem megmaradtak a legszokványosabb hintóformáknál. A bérkocsisok között nem jöttek létre vállalatok, társulások, a bérkocsiiparon belül döntő volt a kisüzem aránya. (Egy-egy tulajdonosnál a legnagyobb kocsiszám 10 volt.) így semmiféle egységesítésre (pl. egyenruha rendszeresítésére) sem kerülhetett sor. Sajátos jellegűnek az egy- és kétfokozatú bérkocsik különválását tekinthetjük: a konflis és a fiáker, ha nem is alapvető tulajdonságaiban, de mégis két önálló, tipikus vagy leginkább is karakterisztikus csoportot alkotott. 277