A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 39 - Dr. Dienes Istvánné: A plakátgyűjtemény 95

A Magyar Aero Művek repülési bemutatóján — a plakát tanúsága szerint — már 1912-ben szerepelt „bombavetési verseny" is a műsorszámok között. Hamarosan bebizonyosodott, hogy ez nemcsak afféle harci játék volt. 1917. augusztus 16-án kelt Pécs szab. kir. város polgármesterének „Hirdetés"-e, nagy méretű, sűrűn szedett falragaszon „az ellenséges légi támadások ellen történő védekezésről". A szöveg kezdetét érdemes idéznünk: „Illetékes felsőbb helyről kapott értesülés szerint a más hadszíntereken szerzett tapasztalatok nyomán nem tekinthető kizártnak az a lehetőség, hogy a légi járómű-technika mai fejlettsége mellett egyes ellenséges légi járóművek légi támadások végrehajtása céljából — az elérhető csekély eredménnyel szembenálló nagy kockázat ellenére — Magyarország területét is felkeresik. Reméljük, hogy ilyen légi vállalkozások ellen a hadszíntértől távol eső városunkat kedvező földrajzi fekvése — amint eddig úgy ezután is — biztosítani fogja." A légi járművek fejlettsége mellett ma már senki sem reménykedhetne a bombák csekély eredményességében, sem a kedvező földrajzi fekvés nyújtotta biztonságban... Mindamellett a korabeli rendelet igen körültekintően, 18 pontban sorolja fel a légitámadás esetén követendő magatartás szabályait, a riadó kezdetének és feloldásának jelzéseit: „A Pécs szab. kir. városát közvetlenül fenyegető légi támadásnak beálltára vagyis az ellenséges repülő közeledésére a városi székház tornyáról acéllapnak hosszantartó kongatásával, Pécsbányatelepen pedig az András-aknánál leadandó, háromszor egymás után következő 3 hosszú ködkürtriadójellel figyelmeztetjük a lakosságot. A repülő támadás veszélyének elmúltát, más szóval az ellenséges repülőnek eltávozását a belvárosi róm. kath. plébánia templomban, Pécsbányatelepen pedig a pécsbányatelepi róm. kath. plébánia templomban 5 percig tartó harangszó fogja jelezni a város lakossága számára.'''' Sopron városában ugyanezt — amint az 1917. december 12-én kiadott magyar és német nyelvű plakát hirdeti —• így oldották meg: „Ellenséges röpülök közeledését tíz egymásután leadandó ágyúlövéssel, a gyári kürtjelzésekkel és a laktanyában a „takarodó" kürtölésével fogják a lakossággal közölni. — Amikor az ellenséges röpülök eltávoztak és a veszély elmúlt azt harangozás útján fogják jelezni, azonkívül a laktanyában „riadót" fognak kürtölni." — A szuggerálni kívánt biztonságérzettel különös ellentmondásban, 1917-ben hadirepülőgép kiállítást rendeztek Budapesten, a városligeti Iparcsarnokban; ennek különböző méretű, rajzos és szöveges plakátjaiból 4 darabot sikerült összegyűjtetnünk. S aztán a második, már sokkal „fejlettebb" háborúból ismét egy felhívás, 1944 nyaráról: a Magyar Királyi Közlekedési Múzeum vezetősége kéri a Múzeum látogatóit, hogy légiriadó esetén hagyják el az épületet, mivel a nagyközönség számára nem tud óvóhelyet biztosítani. A repülés békés célú felhasználásához visszatérve: a légitársaságok plakátjai közül természetesen az első magyar vállalkozások emlékei a legfontosabbak számunkra. Az 1920—2l-ben mindössze 6 hónapig működő Magyar Aeroforgalmi Rt. kék-fekete rajzú nőalakja a kor nemzeti-romantikus szemléletét sugározza (5. ábra). A balatoni légi forgalom ünnepélyes megnyitását jelenti be egy másik plakáton az Aeroexpress Rt. 1923. június 29-én Siófokon volt az ünnepség, amelyet társasvacsora és tánc mellett „szépségverseny, tombola, kínófelvétel" is színesített. A menetrendszerű és alkalmi séta-járatokon kívül telefonon is lehetett repülőgépet rendelni a társaságtól „a Balaton bármely pontjára". De nemcsak a magyar repülés szolgáltatásai tartottak lépést az európai színvonallal: a MALERT légitársaság 1930 körül készült plakátja — kék égboltba olvadó, elszálló repülőgépével, lenn a libbenó'en finom, könnyed, sárga nőalakkal — olyan elegáns és modern, hogy napjainkban is sikert arathatna (6. ábra). 102