A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 39 - Dr. Dienes Istvánné: A plakátgyűjtemény 95

ból is felvillant valamit: Kolozsvár, Dés, Zsibó (és más irányban Beszterce) állomáson „a rendes étkezési időben italok és meleg ételek állanak az utas közönség rendelkezésére'''. Igen korán megjelennek a különleges alkalmakra beállított kedvezményes különvonatok is. A k. k. Staats-Eisenbahn Gesellschaft 1872-ben Oravica—Báziás— Temesvár—Szeged útvonalon indított különjáratokat a pesti Szent István ünnepségekre augusztus 18—19-én. Ez az óriási, 150x77 cm-es német nyelvű plakát a legelső igazi képes plakátunk, középső mezőjében az ünnepi körmenet fekete-fehérben nyomott rajzával, F. W. Bader 48x66 cm terjedelmű, tehát e korban szokatlanul hangsúlyos grafikájával (3. ábra). Ilyen Szent István napi pesti különvonatot 1877ben a Tiszavidéki Vasút is indított Nyíregyháza, Nagyvárad, Debrecen és Arad közönsége számára; ennek a hirdetménynek ünnepi jellegét azonban kép nem, csak a szöveg piros nyomása érzékelteti. Kép nélküli, pusztán szöveges plakátjaink között kiemelt hely illeti meg a repülési bemutatók, repülőversenyek századeleji hirdetményeit. A megörökített tények — a hely, az időpont, a bemutatót tartó pilóta neve — mellett ezeknek a hangvétele, közlésmódja is külön figyelmet érdemel: „A jelenkor csodája! A n. é. közönség tisztelettel értesítettik [sic!], hogy Giacomo Merighi léghajós a Rhédeykerti Sport-téren újonnan készített és Nagyvárad névre nevezett Mongolfiér [sic!] léggömbjét kedvező idő esetére folyó hó 12-én d.u. 3 órától 5 óráig a fenti Sport-téren meg fogja tölteni és vele a levegőbe repülni. Giacomo Merighi léghajós ezen óriás nagyságú léggömbjével a n.é. közönséget nagy gyakorlatánál és szakavatottságánál fogva bámulatba fogja ejteni. Most az 1438-ik útját fogja megtenni. Felszállt: Európa, Afrika és Amerika minden fő és nagyobb városaiban, hol a legnagyobb sikereket érte el. A léggömb megtöltése oly meglepő, hogy azt előre elképzelni teljesen lehetetlen. Giacomo Merighi sem kosarat, sem csónakot nem alkalmaz, hanem a léghajóhoz erősített trapézon teszi meg az utat. Belépti díj: I. hely 2 K, II. hely 1 K, állóhely 60 fillér. A n.é. közönség kéretik a belépőjegy megtartására, mert kedvezőtlen idő esetén a jegyek a következő felszállásra érvényesek." A szépen tördelt, ízléses kiemelésekkel élénkített plakát, amely mindezt elbeszéli, Nagyváradon nyomatott Neuman Vilmos könyvnyomdájában, 1909 szeptemberében. A technika csodája feletti lelkendezes, az eltitkolhatatlan bámulat az emberi bátorság iránt minden korai repülős plakát szövegében érzékelhető, épp ez teszi őket emberközelivé, rokonszenvessé; a rendezők maguk sem a beavatottak fölényével nézték az eseményeket. Száríts János szabadkai aviatikus bemutatója 1910-ben, Takács Sándor 191 l-es székesfehérvári, Kvasz András, Dobos István és Minár Gyula 1912-es aradi, Prodam Guido 1913-as hatvani bemutatója mind-mind „a monarchia legvakmerőbb pilótáit" ígérte a közönségnek, s olyan csodálatos látványosságokat, mint „utasrepülés 1000 méter magasságig; gyorsasági út óránként 130 kilométeres sebességgel; egyhuzamban 60 perces repülés; zuhanórepülés; spirális siklórepülés" — és más ilyen csoda-dolgokat. 1910. június 5-től 15-ig, 11 napon át nemzetközi repülőverseny zajlott Budapesten, olyan — túlzás nélkül — világhírű résztvevőkkel, mint Farman, Latham, Paulhan, Rougier. Az ezt hirdető képes plakát még a kiosztandó díjak összegét is közli: fél millió koronát tett ki, s ez bizonyára fokozta a közönség amúgy sem csekély érdeklődését. Előadást „A levegő meghódítása" címmel már 1909. október 13-án rendeztek az Uránia Színházban; színes, szecessziós rajzú plakátja egyik dísze gyűjteményünknek (4. ábra). A repülés hőskorának ezek a dokumentumai ma már egytől-egyig ritkaságok, többnyire maguk az események szereplői őrizték meg őket, s utódaik adták át a Múzeumnak. 7* 99