A Közlekedési Múzeum Évkönyve 5. 1979-1980 (1981)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 33 - Koltai Mariann: Az 1 : 5 léptékű vasúti kocsimodell-gyűjtemény 79

foglalkozott kocsigyártással. A vagongyártás későbbi fellegvára az 1896-ban létesült Magyar Vagon- és Gépgyár R. T. lett. Az első világháború után csak a Ganz és a győri Vagongyár, majd a felszabadulás után a MAV Dunakeszi Járműjavító Üzem rendezkedett be személykocsigyártásra.io Az 1870-es évektől a gyorsvonati forgalom új követelményeket támasztott a vasúti kocsikkal szemben. Az utazási sebesség 60, majd 80 km/h-ra való növelése az eddiginél nagyobb tengelytávolságú, szilárdabb szerkezetű kocsik tervezését és gyártását í. ábra. A MÁV legegyszerűbb személyforgalmi igényeket kielégítő kocsija a IV. osztályú típus volt követelte; megjelentek a kéttengelyű 4,9 m tengelytávolságú, vasaivázas kocsik, kovácsolt vas agyú csillagkerékpáros futóművei. A kéziféket pedig felváltotta a légfék. A kényelmi berendezések területén is számos új elem került beépítésre: az I. osztályú szakaszok helyett termes kiképzés, kényelmes ülésekkel. Az alváz alján elhelyezett függőkályha — csatornákon át — meleg levegővel fűtötte a termet és a II. osztályú szakaszokat. Ezeknél a kocsiknál építettek be először W. C-t (6. ábra). A

III. osztályú kocsikban vaskályhával történt az utastér fűtése (7. ábra). A világítástechnikában is jelentós volt a fejlődés. A primitív olajlámpást felváltotta a gázvilágítás, amelyet hosszú ideig a legelterjedtebben használtak. A kocsira szerelt gaztartályból redukálással került a gáz az utastér gázlámpáihoz. Ez a világítási mód még akkor is használatos volt, amikor a villanyvilágítás már tért hódított. A gyorsvonati forgalom biztonsági és kényelmi követelményei a múlt század végén a négytengelyű, forgóvázas fa, majd később a fém szekrényvázas gyorsvonati kocsik W Baránszky Jób Imre: Vasúti kocsi kézikönyv. Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1967. 85