A Közlekedési Múzeum Évkönyve 5. 1979-1980 (1981)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 505 - A Magyar Keleti Vasút engedélyokmánya (dr. Dienes Istvánné) 513

Pedig az okmány rajzolója magyar ember volt: a 20 oldalon egyetlen betűnyi tévesztés sem fordul elő a hibátlan szépségű kalligrafikus kézírásban. A nemzeti jelképek pontosságának azonban nem tulajdonított jelentőséget,

6 tudta, hogy megrendelői számára is csak az okmány összképének szépsége, hatásossága a fontos. Ez ellen pedig nem lehetett kifogásuk. A belső címlap uralkodó színe az arany, ahogyan az egy királyi nyilatkozathoz méltó is: dúsan burjánzó, kanyargó, finoman árnyalt leveles indafonat keretezi az összesen 7 sorra tagolt, néhány szavas feliratot. Az arany indafonatból kisebb, ívelt pajzsmezők emelkednek ki: felül kétoldalt egy-egy piros, egyikben kardot markoló páncélos kar, a másikban vadkanfej, szájában arany nyílvéggel; lejjebb két kék, egyik koronás oroszlánnal, a másik három futó agárral. Ezek az ábrázolások pusztán díszítő célzatú, minden valóságos jelentés nélküli heraldikai sablonok. Az alsó, a keretdíszítmény tobzódásával is kihangsúlyozott középpontban egy sokszínű, finom pasztell árnyalatokkal festett kép tölti ki az ívelt mezőt: hegy alatti alagútban eltűnő vasúti szerelvény három kocsiját látjuk rajta. A képecske alatti, szeszélyes vonalú kis pajzson egyszárnyú, fémszürke vasúti kerék látható kék mezőben. Ebben a nagyon gondosan megkomponált arany keretben halványabb, ezüst indák hátteréből emelkedik ki a színes felirat: MI (kék); I. FERENC JÓZSEF (piros); ISTEN KEGYELMÉBŐL AUSZTRIAI CSÁSZÁR ÉS MAGYARORSZÁG APOSTOLI (arany); KIRÁLYA — ez az utolsó, méretében is kiemelt szó zöld-ezüst-piros színű, fejtetőre állítva nemzeti színeinket. Arany-ezüst indadísszel, szeszélyesen hurkolt-tördelt rácsozattal keretezett a második oldal (5. ábra) is, amelynek keretdíszében felül, középen Erdély színes festésű címerét helyezték el. A harmadik oldal (6. ábra) ugyancsak díszes kerete ismét másfajta, s ezen már csak egy szokványos rozetta került a felső szegély középpontjába. A második és harmadik oldal keretének közepében alul egy-egy piros mezejű pajzs, amely azonban üresen maradt. A következő 16 oldal kerete teljesen egyforma: háromsoros, egyszerűbb arany keretléc, a sarkokon és az oldalak felezőpontjain arany indadísszel (7. ábra). Az okmány szövegének folyóírása — az első három oldal kivételével — fekete, de a „kormány", az „engedélyesek" szavak mindig arannyal kiemeltek, betűtípusuk is eltérő. A cikkelyek szám-feliratai fekete-arany árnyalásúak, a címek kék betűkkel írottak; egyes fontosabb szövegrészek pirossal is ki vannak emelve. Az utolsó, huszadik oldal (8. ábra) ismét szélesen burjánzó levelekből szerkesztett arany félkeretet kapott. Az indák által tartott arany alapú pajzson koronás, vörös oroszlán ágaskodik, mellette IFJ (= I. Ferenc József) betűk. Ezen a lapon látható a király, s alatta Gorove István (akkori közmunka és közlekedésügyi miniszter) sajátkezű aláírása, még pedig azonos színű tintával és — megítélésünk szerint — azonos toll vonásával. És ezen az utolsó oldalon olvasható az elgondolkoztató dátum is: „Kelt Schönbrunnban egyezer nyolcszáz hetvenedik évi Szent-Jakab hava 24

ik napján." Tehát: 1870. július 24-én. Tudjuk, hogy a Magyar Keleti Vasút építését az 1868. évi XLV. törvénycikk engedélyezte, amely szentesítést nyert 1868. december 6-án, kihirdettetett az országgyűlés mindkét házában 1868. december 7-én, és december 9-én már meg is jelent az Országos Törvénytárban. Jó másfél évvel korábban tehát, mint a kéziratos kötet keltezése. A Magyar Keleti Vasútnak nyomtatott engedélyokirata is fellelhető gyűjteményünkben; ezen nincsen keltezés. Annyi azonban bizonyos, hogy „eredetinek" inkább ez tekinthető. De a kérdés még így sem olyan egyszerű, mivel a nyomtatott szöveg pár6 Szolgáljon némi mentségéül, hogy ez időben mások sem. Noha Mária Terézia óta meglehetős következetességgel használják, csak 1874. február 9-én szabályozták királyi rendelettel a címer pontos ábrázolását. 517