A Közlekedési Múzeum Évkönyve 5. 1979-1980 (1981)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 171 - Rév Pál: Adatok és tények az AEROEXPRESS Rt. történetéhez 359

Budapesten 1918. január 28—30. között tartották meg a légi forgalom közeli megnyitásával kapcsolatos jogi kérdéseket tisztázó konferenciát. Ezen résztvettek a monarchia jogi és repülési szaktekintélyei, valamint a központi hatalmak képviselői. Az Osztrák—Magyar Monarchia megszűnésével újra időszerűvé vált az e téren megkezdett munka folytatása. Szükséges volt a tervezeteknek az új helyzetnek megfelelő módosítása. A hosszú ideig tartó előkészítés végül eredményre vezettek. A 10.270/1922. sz. kormányrendelet az első átfogó jogszabály a hazai légi közlekedésre. Ennek a közforgalmi repüléssel foglalkozó rendeletnek az alapján valósultak meg a magyar légi forgalomnak hatósági feltételei. Ebben a tanulmányban csak az Aeroexpress részvénytársaság tevékenységével foglalkozunk. Azért választottuk ennek a vállalatnak az ismertetését, mert repülőgépparkját akkor a világ legkorszerűbb légijárműveinek tartották. Feltételezhető, hogy ennek folytán az olvasók fokozottabb érdeklődésére tarthat számot. Jankovich-Bésán Endre gróf, szélsőjobboldali, legitimista parlamenti képviselő 1922. augusztus 10-én a kormánytól különböző légivonalakra kért engedélyt és kizárólagossági jogot. A kormány Jankovich részére 1922. november 20-án a következő légi vonalakra adta ki az engedélyokiratot, hogy azokon személy- és áruszállítást lebonyolító légiközlekedési szolgálatot létesítsen: /. Budapest—Székesfehérvár—Nagykanizsa—Zágráb. 2. Budapest—Prága. 3. Budapest—Bukarest. Az engedélyokiratban a kereskedelmi miniszter biztosította: 1. A kizárólagossági jogot minden engedélyezett vonalra, a megnyitás napjától számított öt esztendőre. 2. Díjtalan budapesti repülőtéri használatot, valamint a repülőtéren egy külön, lezárható hangárt a légijárművek számára. 5. A repülőtéren az üzem fenntartásához szükséges — az engedélyes által létesítendő — épületek számára a díjtalan telekhasználatot. 4. A kormány államsegélyt nyújt az engedélyesnek az 1923. és az 1924. üzletévre. 5. A külföldi járatnyitások feltétele: a környező államokkal légügyi egyezmények kötése. Az engedélyokiratban az engedélyes kötelezte magát: /. A légijáratot évente legalább 280 napon üzemelteti. Tudomásul veszi, hogy kártérítés nélkül az engedély visszavonható mindazokon a vonalakon, amelyeken a repült napok száma a 280 napot nem éri el. 2. A posta által kívánt szállítást — bárhonnan, bárhová — elvállalja azzal a feltétellel, hogy az önköltsége megtérüljön. 3. A viteldíjak nem lehetnek magasabbak, mint a vasúti expressvonat első osztályára megállapított összeg kétszerese. 4. Személyzete — kivételes eseteken kívül — csak magyar állampolgár, a legfőbb tisztségviselőinek pedig legalább kétharmada magyar legyen. Engedélyokiratot csak nagy befolyással, jó összeköttetéssel rendelkező személyek tudtak szerezni. A vasúti építési engedélyhez hasonlóan, a légi forgalomban is az engedélyokirat tulajdonosa természetesen nem tudta az üzemhez létesítéséhez szükséges tokét saját maga előteremteni, az csak részvénytársasági alapon valósulhatott 361