A Közlekedési Múzeum Évkönyve 5. 1979-1980 (1981)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 171 - Jordán Károly—Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: A Misura kocsigyár története 311

es évek elsjén a fővárosi közlekedés korszerűsítésére mintegy 200 autótaxi üzembehelyezését engedélyezték, de a „kocsiszekrények gyártására a MARTA karosszériaüzem hiányában nem vállalkozhatott, s ezért az alvázakat karosszériaüzembe kellett szállítani. A hazai ipar e téren mutatkozó kis kapacitása miatt még az osztrák Lohner cég munkáját is igénybe kellett venni."

15 Misuráék közvetlenül az első világháború előestéjén — 1913 utolsó negyedében — indították be azt az új üzemet, amely nemcsak minden tekintetben kiérdemelte a gyár elnevezést, hanem korszerű felszereltségével alapját képezhette egy esetleges teljes gyártmány-váltásnak is. Az új gyár az előző üzem közelében, s ugyancsak a fővárosi kocsigyártóipar középpontjában, a VIII. kerületben épült meg az Óriás (ma: Leonardo da Vinci) u. 6—8—10. sz. alatt. Vezetését szinte azonnal az ifjú Misura Mihály vette át, s egyben az üzlet egyedüli tulajdonosa lett.

16 Apja a rákövetkező évben elhunyt. A kocsigyárak berendezésének és felszerelésének dokumentumai többnyire meglehetősen hézagosak, vagy pedig a különböző tények csak statisztikai átlagokban összesítve találhatók meg. így a Misura üzemmel kapcsolatos adatok részletes ismertetése nemcsak a gyár történetének leírását bővíti, hanem szélesíti a kocsigyárakra vonatkozó ismeretkört is. Az Óriás utcai létesítmény tulajdonképpen kisebb gyártelep volt, mert a tágas udvar másik oldalán egy több emeletes bérház csatlakozott a gyárépülethez. (A bérházban a Misura családon kívül főként a gyár dolgozói laktak.) A gyár négyemeletesre épült, és egy szintjén több műhely felállítására is elegendő teret hagytak. Mint az előbbiekben utaltunk rá, az új Misura gyár már olyan fogatolt jármű üzemnek épült, amelynek az autókarosszéria gyártására való átállása nem igényelt különösebb átalakításokat sem az épületben, sem pedig a főbb berendezésekben. Amikor a gyár profilja valóban megváltozott, hatása elsősorban a műhelyberendezések és felszerelések bővítésében jelentkezett, azonban az elrendezés főbb arányain jelentősebben nem alakítottak, hiszen a profilmódosulás nem járt alapvető gyártástechnológiai fordulattal. Az alábbiakban a gyár épületének és berendezésének leírásakor a fogatolt járműipar tartozékait állítjuk előtérbe, azonban nem hagyjuk el a később bekövetkező módosítások ismertetését sem. Az üzem földszinti része három — bognár, kocsilakatos és kocsikovács — műhelyre oszlott. A bognárműhely berendezése átlagban 12 gyalupadból, kerékkészítő székből és rajzasztalból vagy rajztáblából (ti. a kb. 4x2 méter felületű táblákra feszítették ki a készítendő kocsik 1:1 léptékű szerkesztési rajzait) állt, és minden gyalupadhoz komplett kéziszerszám készlet tartozott. A faipari gépek közül a következőket használták: egyengető és vastagsági gyalugépet, marógépet, vésőgépet, fúrógépeket és esztergát, illetve esztergapadot, továbbá két szalagfűrészt. Speciális bognáripari gép volt egyegy kerékagyvéso és fúrógép, továbbá egy különleges küllőkészítő gép, amely három kerékküllőt munkált meg egyszerre. A fentieket kisebb kézi szerszámgépek egészítették ki. A műhely felszerelését számos támbak (a kocsiszekrények feltámasztására) és egy szárítókályhával ellátott enyvező berendezés tette a szakipari követelmények szempontjából megfelelővé. !5 Bálint Sándor: Az első magyar autógyár. A Közlekedési Múzeum Évkönyve II. 1972—1973. (Szerk. dr. Czére Béla), Közdok, Bp., 1974. 247—248. p. 16 A cégbírósági bejegyzések szerint 1913. október 18-tól ifj. Misura Mihálynak az üzletbe társtagul történt belépése folytán maga a cég közkereseti társas céggé alakult. Azonban alig egy hónap múlva id. Misura Mihály az üzletből kilépett, amelynek az ifj. Misura maradt egyedüli tulajdonosa, s így 1913. november 25-től ismét az egyéni cégek jegyzékébe vezettetett át a gyár. Cg 19.989. 319