A Közlekedési Múzeum Évkönyve 5. 1979-1980 (1981)

Dr. Czére Béla—dr. Vaszkó Ákos: A Közlekedési Múzeum 1979—1980. évi munkája 5

mány- és Technikatörténeti Komplex Bizottsága, a MTESZ Tudomány- és Technikatörténeti Bizottsága, az Országos Műszaki Múzeum, valamint a BME Fizikai Intézetének Tudománytörténeti Kutatócsoportja.

16 Kétoldalú nemzetközi kapcsolatainkat is tovább ápoltuk. Együttműködünk továbbra is a moszkvai Polytechnikai Múzeummal, a drezdai Közlekedési Múzeummal, a prágai Nemzeti Műszaki Múzeummal és a brnoi Morva Műszaki Múzeummal. A közös munka információk, tapasztalatok, dokumentumok, szakemberek és — mint ismertettük — vendégkiállítások cseréjében hasznosult. E mellett esetenként együttműködtünk több szovjet, bolgár, csehszlovák, lengyel, NDK-beli és jugoszláv múzeummal. A nyugati múzeumok közül az elmúlt két év során főként néhány bécsi múzeummal, a müncheni Deutsches Museummal, a frankfurti Postamúzeummal, a mulhousi Francia Vasúti Múzeummal, a londoni Science Museum-mal, a yorki (Anglia) Nemzeti Vasúti Múzeummal és több portugáliai múzeummal volt közvetlen, személyes látogatásokra is kiterjedő kapcsolatunk. * A fentiek összefoglalásául megállapíthatjuk, hogy a Közlekedési Múzeum 1979— 1980. évi tevékenysége egyfelől szerves folytatása volt a korábbi évtizedben kibontakozott sokrétű munkának, a jól bevált tradícióknak, másfelől — sokkal inkább, mint az előző években — átmeneti időszaknak bizonyult. Megkezdődött a korábbi fojtogató raktári helyhiány felszámolása, de ezzel együtt a hatalmas mennyiségű tárgyi és archivális anyagok megmozgatása, rendezése, a Tatai úti épületkomplexum nagy részének birtokbavétele is. Ezzel párhuzamosan kellett — erőinket megosztva — a múzeumi tevékenységet legalábbis szinten tartani. A fejlesztési feladatok megoldásának és a múzeumi feladatok ellátásának kettősségével a jövőben, a VI. ötéves terv folyamán is számolnunk kell, s ezért erre tudatosan fel kell készülnünk. A Tatai úti raktárépítés teljes befejezésével az új, korszerű, profiltiszta raktári rend kialakítása, az új műhelyek berendezése, az új komplexum zavartalan üzemeltetése a közeljövő feladata. Remélhetőleg ütemesen folytatódik a Múzeum központi épülete bővítése, ami időszerűvé teszi az egész megnövekvő Múzeum új berendezésének, új állandó kiállításainak előkészítését. Hasonlóan a közelebbi évek feladata új filiáléink: a balatonfüredi balatoni hajózási kiállítás és & paksi vasúti skanzen tényleges megvalósítása. Noha ezek a közeli években várható új eredmények — az elmúlt másfél évtized fejlesztéseivel együtt — nem tehetnek elégedetlenné bennünket, világosan kell látnunk, hogy a közlekedés hazai muzeális értékeinek megóvása, az ezekhez kötődő társadalmi elvárások még további problémák mielőbbi megoldására kell, hogy ösztönözzenek. A legnagyobb gond, korunk közlekedési muzeológiájának legnehezebb kérdése: a nagyméretű eredeti járművek megőrzése és kiállítása, amit közvéleményünk — és nemcsak a szakmai közvélemény — egyre erőteljesebben sürget. Ez a probléma ugyanis sem a Tatai úti raktárépítéssel, sem a Múzeum folyamatban levő bővítésével nem oldódik meg, minthogy sokkal nagyobb területre, illetve létesítményekre van szükség. Ezért, az anyagi lehetőségektől függően, mielőbb konkrét döntésekre és az 16 L. Dr. MedveczkiÁgnes: Közlekedéstörténeti előadások „A természettudományok és a technika fejlődésének kérdései Közép-Európában 1848—1918 között" című konferencián. Közlekedéstudományi Szemle, 1981. évi 2. sz. 78—82. p. 30