A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 47 - Dr. Dienes Istvánné: Az archívum okmánytára 97

DR. DIENES ISTVÁNNÉ AZ OKMÁNYTÁR Az archívum gyűjteménycsoportjai között kiemelkedő helyet foglal el az okmánytár, amely a múzeum 1966. évi újramegnyitása óta ötszörösére növekedve, a rendszeres gyűjtőmunka eredményeként jelenleg több mint 1500 tételt foglal magában. Mint megnevezéséből is kitűnik, azok az iratok kapnak helyet e gyűjteménycsoportban, amelyek okmányszerű hitelességgel tanúskodnak egy-egy közlekedéstörténeti eseményről, valamely közlekedési ágazat fejlődésének szakaszairól, illetve egy személy életpályájának állomásairól, vagy éppen egy közlekedési eszköz pályafutásának történetéről. Az okmánytár iratainak többsége a szó szoros értelmében vett okirat; szép számmal találunk közöttük díszes, kalligrafikus kézírással pergamenre írt vagy festett, függőpecséttel ellátott, sokszor latin vagy német nyelvű okleveleket, bélyeggel, pecséttel hitelesített különféle bizonyítványokat, engedélyeket, hivatalos igazolásokat. De ide kell sorolnunk azokat az egyedi, pótolhatatlan iratokat, esetleg nyomtatványokat is, amelyeknek saját korukban nem volt okmányértéke, ma azonban kivételes megbecsülést és gondozást érdemelnek. Nyilvánvaló, hogy az okmánytár anyaga rendkívül sokrétű, majdhogynem tételenként különböző, s az áttekintéséhez elengedhetetlen csoportosítás szempontjait nem könnyű meghatározni. Mindenesetre két fő csoportra bonthatjuk: a személyi és szolgálati iratok, valamint az egyes közlekedési ágazatok fejlődésével kapcsolatos okmányok gyűjteményére. Természetesen e kettő sem választható el egymástól mereven, hiszen pl. egyik-másik szolgálati bizonyítvány esetében fontosabb számunkra az azt kibocsátó hatóság vagy intézmény, mint a bizonyítvány tulajdonosa; máskor viszont a kiemelkedő személyiség jelentősége avat okmánnyá egy látszatra nem sokat mondó papírdarabot. Az alábbiakban e kettős bontásban, a személyi és tárgyi iratokat különválasztva kíséreljük meg, hogy képet adjunk a Közlekedési Múzeum archívumának okmánytári gyűjteményéről.

1 A személyi iratok sajátos csoportját alkotják az útlevelek és útiokmányok, amelyeknek hosszú sora igencsak változatos, s többfajta tanulsággal szolgál nemcsak a közlekedéstörténet, hanem az általános művelődéstörténet szempontjából is. A legkorábbi darabot 1769. február 18-án állította ki Debrecen Szabad Királyi Város bírája és tanácsa, nem is messzi külföldre, hanem a Győr (helyesen: Komárom) megyei Bana községbe való utazásra, azt tanúsítván benne, hogy a levelet felmutató 1 A Közlekedési Múzeum archívumát összefoglalóan évkönyvünk egy korábbi kötete ismertette: Farkas Gáborné: Az archívum. = A Közlekedési Múzeum Évkönyve II. 1972—1973. Közdok, Bp. 1974. 49-66. p. 7 A Közlekedési Múzeum évkönyve IV. 97