A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 47 - Dr. Dienes Istvánné: A vasúti járművek adattári gyűjteménye 75

akadt, átadása 1951. szeptember 13-ra tolódott el, s így a maga idejében korszerű mozdony jócskán megkésett: csak 2 példány készült el belőle. S hogy ne csak a kiemelkedő', ritka típusokról ejtsünk szót, megemlítünk egy olyan sorozatot, amelyből összesen — három változatban — 895 példány készült, s a MÁV Gépgyár 1909-től 1923-ig csaknem folyamatosan gyártotta: a 324 sorozat ez, a MÁV legnépesebb mozdony-sorozata. Teher- és személyvonati mozdonyként egyaránt használták, sebessége 75 km/h, vonóereje 8450 kg volt, túlhevített gőzű, kéthengeres ikergépezettel készült. Az első világháború folyamán egyre súlyosabbá váló vörösrézhiány miatt 1915-től kezdve vörösréz lemezes tűzszekrény helyett vízcsöves Brotan-kazánnal építették ezt a mozdonytípust; ez a változtatás nem járt hátránnyal, sőt növelte a mozdony teljesítőképességét, úgyannyira, hogy a korábbi példányok egy részébe utólag építettek be folytvasból készült Brotan-kazánt. A 20-as évek közepén megnövekedett forgalmi és szállítási igényeket azonban a 324 sorozat már nem tudta kielégíteni. 1924-től egy új, minden részletében korszerű, univerzális mozdonytípus lépett a helyébe, a 424 sorozatú, túlhevített gőzű, kéthengeres ikergépezetű mozdony (5. ábra), amely 90 km/h sebességével, 11 539 kg vonóerejével igen sokoldalúan használható volt. 1924—1932 között folyamatosan készültek e sorozat példányai a MÁV Gépgyárban, amely 1925-től kezdve a MÁVAG (Magyar Vas- Acél- és Gépgyárak) nevet viselte; a sorozat 1932-ben átadott 27. darabja volt az ötezredik mozdony, amely az Államvasutak gépgyárában készült. 1940-ben gyártását újra elkezdték, s a 40-es években számos újítást vezettek be a 424 sorozat mozdonyain, mint amilyen pl. a füstterelő lemezek alkalmazása, a kettős fúvó bevezetése, a víztisztító elhagyása. A különböző változatokról készült fényképek egész sorozata található az adattári kartonon, tanúsítva, hogy a 424-es a MÁV egyik legsikerültebb, leginkább fejleszthető gőzmozdonya volt. Összesen 365 db készült belőle 1959-ig, amikor is a gőzmozdonyok gyártását Magyarországon — a korszerűbb vontatási módokra való áttérés miatt — megszüntették. Méltó záródarabja a 424 mozdony 1:5 méretarányú modellkiállításunknak is, a magyar gőzmozdonygyártás egyik csúcsteljesítményeként. A MÁV mozdonyparkját mind az első, mind a második világháború alaposan megtizedelte, szétzilálta; nyomon követhető ez a nyilvántartó kartonok feljegyzéseiből is. A harci cselekmények során idegen típusok néhány darabja is hazánkban maradt a cseh, porosz, szerb vasutak mozdonyaiból; ezek adatait is itt találjuk. A második világháborúban megsemmisült és eltűnt mozdonyok pótlására, a háború után az újjáépítés sikerét veszélyeztető katasztrofális mozdonyhiány enyhítésére a MÁV 510 db mozdonyt vásárolt az amerikai hadianyagból, így jött létre a 411 sorozat (6. ábra). Ezek a személy- és tehervonati mozdonyok három nagy amerikai mozdonygyár: az American Locomotive Comp., a Lima Locomotives Works és a Baldwin Locomotives Works termékei; adataik szintén megtalálhatók gyűjteményünkben. Külön csoportot képeznek az adattár nyilvántartásában a Magyarországon használt keskeny nyomtávolságú gőzmozdonyok

1 kartonjai. Összesen 250 típus adatait őrizzük, ugyanazon az előrenyomott kartonon, amelyet a nagyvasúti gőzmozdonyok nyilvántartására is használunk, itt azonban nem a tulajdonos vasutak, hanem a gyártó cégek szerinti csoportosításban. Megoszlásukat nem érezzük indokoltnak táblázatban szemléltetni, oly sokféle — összesen 34 — gyár szerepel, s legtöbbjük csak egy-két típussal; az osztrák mozdonygyárakon kívül találkozunk számos német, cseh, sőt angol cég nevével is. A legtöbb mozdonyt — 58 típust — természetesen 7 Az adatokat Csobai László gyűjtötte (1964). 6* 83