A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 47 - Koltai Mariann: A hazai nagyvasúti gőzmozdonyok megőrzése 49

nunk őrizni. A MÁVAG által a MÁV részére 1959-ben gyártott utolsó gőzmozdony: a 375—1032 pályaszámú jármű szintén megérdemli az utókor figyelmét. Sajnos, a nagy múltú 601 sorozatú univerzális, négyhengeres, megosztott expanziós mozdony (MÁVAG) felkutatására nincs sok remény; 1:5 léptékű modellje is hiányzik gyűjteményünkből, de megépítése terveinkben szerepel.

15 A JÖVŐ FELADATAI Az érvényes múzeumi jogszabályok alapján a gyűjteményi leltárunkban nyilvántartott mozdonyokat — mint műtárgyakat — sok esetben tartósan kikölcsönözzük, főként vasúti szerveknek. Az eddigi gyakorlat túlnyomóan kedvező: vállalták a kiállításra kerülő mozdonyok felújítását, őrzését, időszakos ápolását. Az eredményes együttműködést jól példázza — hogy csak néhányat említsünk — a Gárdony, Nagytétény, Verőcemaros állomáson, a MÁV Pécsi Igazgatósága kertjében attraktívan, a közönség által jól látható helyen, táblával, felirattal ellátott mozdonyok kiállítása. Végső célunk azonban messzebbre mutat, kulturális szempontból is országos jelentőségű — egyben megoldást jelentene az e témakörben felmerült nem kevés problémára. 1972-ben született meg a KPM részéről az az örvendetes döntés, hogy a technikatörténetileg legértékesebb járművek bemutatására állandó nagyvasúti szabadtéri járműkiállítás — skanzen — létesüljön. Erre ez idő szerint a legalkalmasabb — mind vasúttörténetileg, mind földrajzi fekvésénél fogva — Szolnokon, a felhagyott ószolnoki pályaudvar. A skanzen létesítésére és az 1847-ből való felvételi épületnek (jelenleg lakóház) vasúti múzeummá történő átalakítására 1973-ban a MÁV Tervező Intézet tanulmánytervet készített, amely — többek között — 18 gőzmozdony szakszerű és esztétikus kiállítását biztosítaná. A vasúti skanzen gondolata Szolnokon és a MÁV-nál egyaránt kedvező visszhangra talált. Anyagi nehézségek miatt azonban megvalósítására csak a következő tervidőszakban van remény. Mindaddig tehát, amíg az állandó nagyvasúti járműkiállítást nélkülözzük, súlyos problémaként nehezedik ránk a muzeális vasúti járművek megőrzése, állaguk megóvása. A gondosan ütemezett, nagy volumenű mozdonyfelújítás is csak akkor kezdhető meg, ha a jelenleginél jobb tárolásra van lehetőségünk. A mozdonymegőrzési program eddigi eredményeiben való részvállalásért köszönet illeti meg mindazokat a vasúti szerveket, szakembereket és vasútbarátokat, amelyek és akik segítettek muzeális járműveink felkutatásában, megmentésében, hozzájárultak a már sok helyen látható eredményekhez. A továbbiakban is számítunk aktív, hozzáértő munkásságukra. A végleges megoldáshoz pedig állami és társadalmi szerveink, de legfőképpen a MÁV hathatós segítségét kérjük és várjuk. 15 A 424, 411 és 601 sor. mozdonyok képeit 1. évkönyvünk következő tanulmányában. 74