A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)
I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 47 - Koltai Mariann: A hazai nagyvasúti gőzmozdonyok megőrzése 49
Az eredeti vasúti járművek megőrzésének másik jelentős területe — a normál nyomtávolságú járművek mellett — a keskeny nyomtávolságú járművek gyűjtése. Ez a gond — ha sok is még a tennivaló — lényegében megoldódott. Ismeretes, hogy az 1978. évi Vasutas Napon megnyílt Nagycenken a jelenleg hat gőzmozdonyt, valamint személy- és teherkocsikat bemutató kisvasúti skanzen, amely jelentős anyagi ráfordítás mellett az évtizedes muzeológiai munkának és nem utolsó sorban különböző társadalmi szervek, lelkes vasutasok megértő támogatásának köszönhető. 4 E tanulmányban a vasúti járművek rendkívül széles spektrumából a normál nyomtávolságú eredeti gőzmozdonyok megőrzési programját ismertetjük. E téma nemcsak muzeológiai szempontból nagyjelentőségű, hanem a hazai közvélemény széles rétegei is egyre nagyobb érdeklődéssel kísérik. MUZEÁLIS GŐZMOZDONYOK EURÓPÁBAN A vasúti vontatás korszakváltása a világ nagy vasútjain már századunk elején elkezdődött (Olaszország, Svájc stb.), de csak a második világháború után vált általánossá a dízel- és villamos vontatás. Elősegítette ezt a folyamatot a közúti motorizáció, a légi közlekedés térhódítása is, amelyek világszerte ösztönözték a vasutak műszaki megújulását, illetve a korszerűtlen, gazdaságtalan üzemi technológiák felszámolását. A gőztechnika fokozatos visszavonulása a világ műszaki múzeumait — elsősorban a vasúti profilú múzeumokat — fokozottabb és egyben felelősségteljesebb gyűjtési munkára sarkallja. Meglehetősen nagy gond azonban meghatározni és kiválasztani a még meglevő, illetve felkutatható járművek közül a közlekedés- és ipartörténetileg döntő fontosságú műszaki emlékeket. A kiválasztást követő konzerválás, illetve felújítás és a megfelelő helyen való megőrzés legtöbbször a múzeum falain túlnyúló, gyakran bonyolult, sok éves feladattá terebélyesedik. A vasúti műszaki emlékek között különösen kiemelt szerepet játszanak az eredeti gőzmozdonyok. Nemcsak azért, mert jó másfél évszázados technikatörténeti múltjuk van — a vasúti muzeológia szempontjából ez a döntő —, de a közvéleményben is egyre erősödik a „gőzmozdonynosztalgia", amely sürgetővé teszi a félreállított mozdonyok bemutatását. Különösen a nagy vasúti múlttal rendelkező országokban születtek már napjainkban is látványos eredmények, amelyek rendszerint múzeumi, vállalati és társadalmi összefogásnak köszönhetők. Az európai múzeumokban kiállított, illetve raktáraikban őrzött eredeti gőzmozdonyokról (beleértve az 1:1 rekonstrukciókat is) 1974-es forrás alapján az 1. táblázat 5 ad áttekintést. A táblázatban foglalt szám — összesen 287 muzeális gőzmozdony — azonban korántsem teljes. Az adatok összegyűjtése egyrészt 1970—74 között történt, és azóta lényeges változások következtek be, másrészt néhány országra, illetve múzeumra nem álltak adatok rendelkezésre. Ezen felül a nem múzeumokban őrzött gőzmozdonyok nem szerepelnek a táblázatban, noha számuk Európa-szerte igen jelentős. Megemlítjük például, hogy Nagy-Britanniában — a vasút őshazájában — 1974-ben a táblázatban szereplő 63 mozdonyon felül további 32 megőrzött gőzmozdonyt tar4 L. évkönyvünk bevezető tanulmányában is. 5 Dr. Czére Béla: (szerk.): Guide Book of Railway Museums Europe 1974. IATM — Közdok, Bp. 1976. 17-449 p. 50