A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)
II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Kócziánné Dr. Szentpéteri Erzsébet: A fővárosi kocsigyártó ipar története a tőkés fejlődés kezdetétől az első világháborúig 249
figyelve az „idők szavát", ugyanebben az időben már megszerezte a Magyar Királyi Posta megrendelését postaautó karosszériák gyártására. 54 A gyárak műszaki fejlettségét meghatározó termelő berendezések, korszerű technológiai eljárások a következők szerint alakultak. A kocsigyártó ipar első gőzgépét 1882-ben a Kölber Testvérek telepén állították fel, de az országos helyzet húsz év múltán sem tekinthető túlzottan kedvezőnek — összesen csak 4 gőzgépet és 1 lokomobilt, továbbá 1 elektromotort használtak. A munkagépek elterjedése is rendkívül lassú volt. A fa-, vas- és fémiparban a század fordulóig bevezetett különféle gyártmányokból a kocsigyártók csak a kevésbé speciális típusokkal (pl. fűrészgépek, fúrógépek) szerelték fel üzemüket, de a különleges, esetleg több munkafolyamatot végző (pl. kombinált famegmunkáló) vagy egy adott műveletre használható (pl. csapvágó) gépek darabszáma az egész iparban ritkán haladta meg az egynél többet, s az az egy is rendszerint a Kölber Testvérek tulajdonát képezte. A különféle műveleteket végző gépeket transzmisszióval (egy erőgép teljesítményének több munkagép közötti szétosztása, közös tengelyről való hajtatással) kötötték össze; az energia elosztásának ez a módja ekkorra vált általánossá. A legnagyobb üzemben gőzkalapács használatára is sor került, azon kívül még ott alkalmazták, ahol vastengely- és rugógyártásra specializálódott a termelés. Technológiai változásokról, találmányokról, újításokról kevés fejegyzés maradt fenn, a szaklapok főleg sikertelen kísérletekről (pl. szögnélküli patkó), használhatatlan szabadalmakról adtak hírt. A kerékkészítés folyamatában hozott alaposabb változásokat a „gummi talp"-pal, gumiabronccsal ellátott kerék megjelenése, amely a hintók után a 19. század végére a bérkocsikon is egyre népszerűbbé vált. Sikeres újítás volt a „keréksín felhúzó", melyet egy ezredkovács szabadalmaztatott 55 . Ez azonban nem gépi berendezés volt, csak a kézi munkát könnyítette meg, de ez éppen elégnek bizonyult ahhoz, hogy a használata széles körben elterjedjen. A gépek alkalmazása új munkafolyamatok bevezetésével járt együtt, s mint csaknem mindenben, ezen a téren is a Kölber gyár vezetett, a korszerű berendezések először náluk kerültek kipróbálásra. Például a kocsiipari technika csodájának nevezett „West" gép, amely egyrészt hideg állapotban húzta fel a kerékabroncsokat, másrészt ha azok a használat alatt megtágultak, akkor visszaszorításukat a kerékre „nitek és srófok" kivétele nélkül oldotta meg, ráadásul olyan rövid idő alatt, hogy a munka megvárható volt. Az Amerikából hozatott gépeket (két darab volt) bérmunkában a többi kocsigyártó is igénybe vehette. (A szaklap 1898-as évfolyamában rendszeresen közölték a gépek adatait, összefoglalva mindazokat az előnyöket, amelyekkel a használatuk járt.) A fa megmunkálásához háromféle fűrészgépet alkalmaztak: keret-, kör- és szalagfűrészgépet, s az utóbbiból a legtöbbet, mert a kocsigyártásban többségben levő görbe felületű munkadarabok vágására az szolgált. Kerékgyártásnál többféle fúró, véső és csapvágó (pl. ún. „bokázó") gépet alkalmaztak, a hajlítógép pedig a keréktalpak meghajlításánál működött. További speciális famegmunkáló gépek voltak: az egyengető gyalugép, a maró, a másológép és az eszterga. 54 Kocsigyártó Ipar, 1909. 113—117. sz. (Az első világháború alatt a gyár családi okok miatt tönkrement, és teljes berendezését Misura Mihály vette át). 55 A „Kocsigyártás" című szaklap hirdetési rovatában évekig ismertették az „újítást", a szakmabelieknek megrendelés esetére kellő árengedményt ígérve. A szerkezet bevált, és széles körű elterjedésére mutat, hogy 1909-ig mintegy 200 darabot adtak el belőle. 280
