A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Kócziánné Dr. Szentpéteri Erzsébet: A fővárosi kocsigyártó ipar története a tőkés fejlődés kezdetétől az első világháborúig 249

A GYÁRAK ÉS ÜZEMEK ELHELYEZKEDÉSE A BUDAPESTI VÁROSRÉSZEKBEN A lakosság foglalkozási viszonyainak alakulása tekintetében nagy különbségek voltak a főváros egyes részei — a Duna jobb és bal partja — s ezeken belül az egyes közigazgatási területek között. Az ipar súlya egyre inkább Pestre tevődött át, így a kocsigyártásé is, amelynek földrajzi letelepedésénél az üzleti érdek megkívánta, hogy igazodjék a személy, de különösen a teherszállító ipar elhelyezkedéséhez. A 19. század derekán vált a Terézváros Pest egyik legnépesebb kerületévé, s földszintes házaiban jól megfértek a kisipari műhelyek, raktárak stb. is. Ekkor ebben a városrészben volt a legmagasabb a kovács—bognár—nyerges kocsiiparosok száma (3. táblázat). Az 1870-es évekre a város fuvarosainak többsége a Józsefvárosban és a Ferencvárosban telepedett le (a fővárosi összlétszám 69%-a). Közismert, hogy a Nagyfuvaros, a Kisfuvaros és a Bérkocsis utca név is ennek köszönhető. A külső Terézváros mellett ezek a városrészek váltak a kispolgárság és a munkásság lakóhelyeivé, a legsajátosabb iparos-kispolgári negyedekké. Istállók és kocsiszínek fenntartására még a kisebb udvarokban is volt lehetőség, és éltek is azzal; így a kocsigyártó ipar szintén ezekbe a városrészekbe tömörült. Pl. a kovácsok közül — akiknek 90%-a Pesten lakott — az 1880-as statisztikák szerint 36% a VIII. kerületben, 17% a VI. kerületben, 12% a VII. kerületben lakott. Az ipartestületetet szintén a József körút egyik épületében helyezték el, s későbbi költözései során is mindig a kocsigyártó—fuvaros városrészek szívében maradt. Az ipartestületben megőrzött címjegyzékek felhasználásával az első világháborút megelőző három évtized mozgásai ugyancsak nyomon követhetők. Budán a bognár—kocsigyártó—kovács műhelyek száma tovább csökkent, 15%-ról 11 %-ra esett vissza. Úgy tűnik, hogy Pesten a Józsefváros, illetve a VIII. kerület telítődött azáltal, hogy ott telepedett le az iparosoknak mintegy 25%-a, s ennek következtében az iparosok átáramlottak más kerületekbe, ahol a megélhetésükre jobbak voltak a lehetőségek, a kisebb konkurrencia miatt. így jelentősen megnőtt a VI. kerület (19%), továbbá a VII. kerület (17%) területén működő iparosok száma. A gyárak ugyancsak ezekben a kerületekben telepedtek le. A Kölbergyár első telephelye még a Belvárosban volt, de az 1840-es években már a Terézvárosba (a Nagykereszt utcába, a mai Kazinczy és Dohány utca sarok) költözött, majd az 1870-es években a Salétrom és József utca sarkára helyezte telepeit. Glattfelder Jakab a Külső Stáció útról (Baross utca) költözött a Magdolna (Koltói Anna) utcába, Misura Mihály az Aggteleki (Kiss József) utca után az Óriás (Leonardo da Vinci) utcában rendezte be nagy központi üzemét. A kocsigyártó ipar letelepedésének és földrajzi elhelyezkedésének legfőbb indítékai a következőkben foglalhatók össze — a kortárs szavait idézve: „A kocsigyárak földrajzi fekvését nálunk, a hol az egész kocsiipar még mindig jórészt csak helyi szükségletre dolgozik, a fényűzés és a nyüzsgő-pezsgő forgalmú élet színhelyei határozzák meg. A kocsiipar nálunk ezért rendesen csak a nagy városokat keresi fel."52 A legtöbb üzem a Kerepesi úton (Rákóczi út), a Stáció (Baross) utca, és a József körút által határolt területen, az Üllői út és a Tűzoltó utca környékére, s jobbára a mellékutcákba (pl. Jázmin, Illés, Fecske, Tavaszmező stb.) települt. « 52 A Magyar Korona Országainak Gyáripara az 1898. évben. V. füzet. Gépgyártás és Közlekedési Eszközök Gyártása. Gaul Károly: Kocsigyártás, Bp., 1901. 170. p. 276