A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)
II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Kócziánné Dr. Szentpéteri Erzsébet: A fővárosi kocsigyártó ipar története a tőkés fejlődés kezdetétől az első világháborúig 249
ff. ><• y 7. ábra. 1898-as számla kovácsmunkáról A kerékabroncs- vagy kerékráf-felhúzás művelete során a nyers fakerék vasabronccsal való merevítését végezték el. A küllőzött és körültalpalt kereket a bognárműhelyből átvitték a kovácshoz, aki a kerékgyártó által megadott keréktalp szélességéhez kiválasztotta a megfelelő vastagságú és szelvényű ráfvasat. Ezután következett a ráfhúzás, majd a ráf rögzítése a keréktalpkoszorúra. A különféle igazításokat, simításokat felölelő műveleteket követően a kerék ismét viszakerült a kerékgyártó bognárhoz perselyezés (puskázás) végett. Másik példánk a kocsikorba vagy kocsiszekrény erősítésével kapcsolatos. Mivel a korba összecsapozott és enyvezett faszerkezete nem elég erős merevítő vasak nélkül, a kovácsok közreműködésére volt szükség, akik az alsó farészek formáit követve, húzott szálvasból melegen, a fába beégetve készítették el azokat, majd vigyázva a csapozott részekre, csavarokkal végleges helyükre rögzítették a merevítő vagy ún. „spangavasakat". A kisipari szinten dolgozó kovácsok a fentiek mellett még lópatkolással is foglalkoztak, míg a gyárakban, a nagyobb üzemekben egy-egy munkafolyamatra specializálódtak a mesterek. így váltak ki például a rugókészítő kovácsok. A kocsilakatos munkáját a kocsik könnyebb, illetve vékonyabb kiegészítő alkotó részeinek hideg úton való előállítása képezte. Ilyenek voltak: a tükörlemez oldalsó kapaszkodói, a gyeplővezető vasak, az üléskorlát, az oldalsó védőkorlát, a csuklós pántok és zárak, a tartóvasak (pl. a sárvédőké, lámpáké stb.), a tetőtartó vasalások, a tetőívek sarokmerevítői stb. mellett a különféle fekszerkezetek (pl. a hajtóbakra szerelt nyomósfékkar, a kerékfék mozgató részei). Mindezeknek a felszerelését a kocsilakatosok végezték, akiknek a kovácsoktól való elkülönülése egyben a kocsigyártó iparban bekövetkezett szakosodás jele is volt. 268