A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Kócziánné Dr. Szentpéteri Erzsébet: A fővárosi kocsigyártó ipar története a tőkés fejlődés kezdetétől az első világháborúig 249

5. ábra. A Kölber cég megrendelő könyvének .lapja — karosszéria rajzzal aki a Kölber gyárban ismerte meg a kocsigyártó szakmát.) A forgóalváz rajzolásával kapcsolatban azonban meg kell jegyeznünk, hogy a gyakorlatban a kisebb kovácsok egy általuk készített minta után dolgoztak, amelyet korábban ugyan rajz után készítettek, de később csak a műhelyben megtartott eredetit használták modellként. A nagyobb műhelyekben és a gyárakban természetesen más volt a helyzet, azokban minél változatosabb és a kocsitípusokhoz jobban illő alváz szerkezetek kialakítására törekedtek. S ez a feladat főleg a bognárokra hárult, akiknek a tervezésnél figyelembe kellett venniük a kocsi többi vas alkatrészeinek elhelyezését és a farészekkel való összeépítés lehetőségét, és gyakran a kocsinyerges- és kárpitos jövendő igényeit is. A „kasznikészítő" vagy kocsiszerkesztő bognármesterek becsülete tehát ezért volt igen nagy, személyükben a sokoldalú szakmai ismeret magasfokú rajz-, illetve tervező készséggel párosult. (A „Találmányok könyvé"-nek idézett részletében leírta a szerző, hogy a rajzok mellett a kocsik faalkatrészeiről „alakzatot", illetve — korszerűbb kifejezéssel élve — sablont készítettek, néhány milliméter vastag falemezből. Ennek további gyakorlati céljaként azt jelölték meg, hogy ismételt felhasználás esetén ácsirónnal csak körülrajzolták a már meglevő mintákat, amelyeket összefűzve még minden egyes bognárműhelyben magunk is láthattunk.) A kocsigyártásban kétféle fémipari mesterség képviselői működtek közre — elsősorban a kovácsok, továbbá a kocsilakatosok. A bognár által elkészített jármű farészeinek megerősítése, „merevítése", futóképességének vasból és acélból való kialakítása a kovácsmesterség körébe tartozott. A kovács munkája ugyanolyan fontosságú, mint a bognáré, közös tevékenységük eredményeként „állt talpra" egy jármű. A kovács feladata a kívánt kocsiformához való futómű megépítése. Ehhez tartozott : a kerekek famunkájának vasalása (úm. az agykarikák, az abroncs felhúzása), 266