A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Biró József: Bernhard Antal találmányai 179

vonatkoztatom két fő anyagomra, vízre és higanyra. Tűz-gépemet vízzel működtetve írom le. Tudniillik, bemutatok valamiféle zárt fűtőkészüléket — ma ismert nevén gőztartály-csőrendszert — tetszőleges alakkal, olyannal, amely a gőzgépeknél a legjobb, s amely a legkisebb köbtartalom mellett a lehető legnagyobb érintkezési felületet adja a tűz fölött, s előtte ugyancsak egy hozzávezető csővel, mely egy nyílt víztartályba torkollik, amely mindig annyi vizet tartalmazzon, hogy a cső szája teljesen elfedve, és ezáltal a levegő behatolásától védve legyen. A fűtőszekrény állását lásd a rajzon ,B'» a víztartályét pedig lásd ,A' alatt. A legcélszerűbb, ha a ,C bevezető-cső torkolati nyílása valamivel magasabban helyezkedik el, mint a kifolyónyílás, azonban legalább azzal egy magasságban álljon. Vagy más szavakkal, célszerű, ha a víz felszíne a nyílt utánpótlástartályban a szekrényben levő víz felszínével azonos magasságú, hogy a gőz teljes atmoszferikus nyomását a felforrósított folyadék felemelésére fenntarthassuk, habár végszükségben a víztartály néhány lábbal alacsonyabban is állhat, mint a fűtőszekrény." (L. a 18. ábrán.) „Ez az ,A' víztartály bányaüzemi gépeknél esetleg szűrőkeverékkel úgy rakható tele, hogy egyik oldalán, vagy a talajszinten a tartályba lépő vízből az ahhoz keveredő durva érc- vagy földdarabokat mechanikusan kitisztíthassa. Egy házi vagy üzemi műnél azonban a gépnek ez a víztartálya patakból, vagy kútból stb. belevezetett, vagy kézi erővel belehordott vízzel csak üzemkezdéskor egyszer lesz feltöltve, s az üzemelés alatt csak csekély pótlás szükséges, miután a víz körforgást végez. ,B' fűtő- vagy gőzszekrényből vezet fel a ,D' cső, rendeltetésének megfelelő hosszban, függőleges irányban, és ebben emelkedik a hő által kitágult (dilatált) és fajlagosan könnyebbé tett víz a bányaaknán át a légköri levegő továbbított nyomása következtében a magasba, s vezet a betorkolló ,C csőhöz. E forróvíz- vagy gőzvezetékeknek hossza, illetve magassága elsősorban a bányaüzemeknél az akna mélységétől és a tulajdonos rendelkezéseitől függ. Attól ugyanis, hogy a bányavizet csak egy meghatározott szintig, vagy a napvilágig óhajtja-e emelni, vagy hogy a magasabbra emelt bányavízzel közvetlenül valamelyik szinten akar-e további munkát végeztetni, amely esetben annyival hosszabbnak kell lennie a vezetéknek, amennyit még a helyi gép megkíván. A cső hossza egy házi gépnél a vízikerék átmérőjétől függ, amennyiben hűtő és sűrítő ,E' tartály (kondenzátor) több, mint 32 lábbal az üzemi ,G' víztartály talpazata fölött kell álljon. Legyen például ,H', mint itt, 32 láb átmérőjű, akkor az ejtőcső betorkollása a friss víz üzemi szekrényében 3 lábbbal álljon magasabban. Ez esetben, mint itt is, 34 láb hosszat kapunk, és a gőzvezeték a ,D' emelővezetéken körülbelül 1 lábbal áll alacsonyabban a vízikerék alatt. így ez a cső teljes hosszában — beleértve a szükséges kiemelkedést az ejtőcsőnek a kondenzátorba való bevezetésénél, amely körülbelül 12 lábat tesz ki — összesen 82 láb lesz, ámbár a kiemelkedésnél 6 láb is elegendő lenne. Ebben a gőzvezetékben halad fel a kitágult víz vagy gőz, vagy mind a kettő egyszerre, aszerint, hogy kisebb, vagy nagyobb magassára kellett-e emelni, hogy kisebb vagy nagyobb felmelegedés vagy tágulás illetve azonos mértékű fajlagos súly• csökkenés volt-e szükséges az ,E' hűtőberendezésben, ahol a többé-kevésbé felhevített gőzök kondenzálása bármilyen meghatározott módon megtörténhet, tehát akár külső léghűtéssel vagy hűtővízzel, vagy esetleg vízbefecskendezéssel, a körülményekhez és a választékhoz képest. Itt is érvényesülnek azok a törvények, melyek valamennyi közönségesen ismert gőzgép sűrítőjében érvényesek. Általában a házi gépeknél a külső hűtés az elonyösebb, mert itt a kitágult víz, vagy gőz csak kisebb magasságba jut, és jelentéktelenebb hőmérsékletmelkedést ér el. Bár más szempontból viszont itt a kisebb magasságra való tekintettel a gőzszekrény ugyanazon felületélő A Közlekedési Múzeum évkönyve IV. 241