A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Biró József: Bernhard Antal találmányai 179

szélytelenségét s ezáltal a kazán üzembiztonságát növelve, annak használhatóságát és tökéletességét biztosíthattam. Ez a találmányom (amelyet a 822. november 27-i körözvény szerint a folyó év folyamán befejezendő gőzhajómon felállítandó gőzfejlesztő berendezésen alkalmazni fogok) lényegében a következőkből áll: a) Egy különleges edény útján (amit vízállás-szabályozónak nevezek) és a kazánnak a rendszer részére megállapított legmagasabb vízállásával összhangban levő konstrukciója által a tűz csak azon bizonyos csövekkel (vagy függélyes rendszer esetén bizonyos csőrészekkel) érintkezik, amelyek vízzel fel vannak töltve és az állandóan fejlődő gőz befogadására szolgáló edények, épp úgy az összes közlekedő csövek mind a tűz közvetlen hatásán kívül feküsznek, — így ezáltal az egyébként a fémeknél előforduló repedés az egyenletesen erős csövekben alig lehetséges. b) Minthogy ez a vízállás-szabályozó a vízszintet egy a szerkesztője által a rendszer részére megállapított változatlan magasságban tartja és azt állandóan mutatja, nincs szükség az egyébként elengedhetetlen gépmesteri felügyeletre és a tápszivattyú állítására, nincs anyagpazarlás, nem lévén szükség túl nagy gőzgyűjtő edényre, éppen úgy a vízszint sem esik mélyebbre; — a tűzzel érintkező csövekben sem fogy el a víz, amennyiben a normál álláson felüli gőz a gyűjtőedényekbe fel tud szállni. c) Ha mégis ennek dacára, az egyenlőtlen kiterjedést meggátló szerkezet ellenére valamelyik tűzeső anyag- vagy munkahiba miatt megrepedne, úgy valamelyik közlekedő csőre szerelt egyszerű szerkezet a repedés pillanatában elzárja azt a többi víz- és gőzcsőtől anélkül, hogy az összes többi gőzcsövet, vízhozzáfolyást vagy a gőzök távozását a legkevésbé is zavarná. Valamely gőztartály esetleges szétrepedése a továbbutazást nem akadályozza, a csövet a rendeltetési kikötő-helyre való megérkezésig a kazánban lehet hagyni (ugyanis a gőzkészülék néhány százalékkal nagyobb méretűre készült, mint az szükséges), a megpattant csövet pedig, anélkül, hogy a kazánt szét kellene szedni, kiveszi és a tartalékként magával vittet beszereli, ami az egyszerű összeillesztés folytán csavaranyákkal, különösen a vízszintes elrendezésű gőzcsöveknél, könnyen elvégezhető; tisztelettel kérem tehát az Excluzivum Privilégium-ra igényemet az 1820. december 8-án kelt legfelsőbb szabadalom értelmében és szellemében 5 évre, a 15 évre való meghosszabbítási jog fenntartásával elismerni, így közvetlenül ezekkel a pontokkal a mellékelt modell leírását benyújtottam. A rendszer 3 darab horizontális csőből, a vízszint-szabályozóból és a kazánnak a konstrukció szerint ide tartozó részéből áll. — A modell olyan csőrendszert mutat, amely három horizontálisan tűzben fekvő gőzcsőből, egy tűzön kívüli vízcsőből és egy függőlegesen állított közlekedő gőzcsőből áll. Azok a gőz vagy tulajdonképpeni vízcsövek, amelyek a központjukból kiágazó csőkarmantyúk útján a közlekedőcsövekkel össze vannak kötve, ezek a vízvezető és az ellenirányúak a gőzvezető csövek. A rendszert úgy kell felállítani, hogy a vízvezető csövek nyílásai lefelé és a gőzvezető csöveké felfelé álljanak. A gőzfejlesztő mindegyik rendszerét egymás mellé állítják, így az összes vízvezető csövek egy előre vezető fővízvezető csőbe és az összes gőzvezető csövek egy felül, pl. 2 lábbal a legmagasabb vízállás felett levő vízszintes gőzcsőbe torkollnak. A fő-vízvezetó'cső a táplálást mindegyik rendszer részére a vízállás szabályozóból kapja és a fő gőzvezetőcső felveszi mindegyik rendszer gőzét és beszívja a gőzhűtőtartályba, amely a gőzhengerrel áll kapcsolatban. A kazán (tűztér) az alap kivételével az összes csövekből úgyszólván magától kialakul. Ennek az oldalfalait úgy állítják elő, hogy az egyik vízcsőtől a másikig terjedő közteret felül és az oldalaknál 6 vagy 216