A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Biró József: Bernhard Antal találmányai 179

A folyami erőkereket külső behatások ellen egy gerendával vagy védődeszkával, amely a főhajó fedélzet mindkét oldalán az oldalhajóhoz van erősítve, védik meg úgy, mint az a gőzhajóknál van. Egyébként a vízi-erőkerekek ezen második fajtája már alkalmazást nyert, az első rendszert pedig, amit a leírás első része ismertet, talán egy éven belül mint vízi-hajtóművet számos dunai malomban alkalmazzák; éppen ezért a minták a nagybani konstrukcióhoz nem hiányozhatnak. Az itt elmondottakból bármely szakértő ilyen erőkeréknek maga által történő elkészítéséhez a lényeget megkaphatja s kell is hogy megtalálja. Mindezek alapján alulírott teljesen meg van győződve ennek a leírásnak és modellnek helyességéről és azért, hogy a nyilvános iskolákban tanítás anyagául szolgáljon, mindent megtett, amit az 1820. december 8-án kelt legfelsőbb szabadalom lényegében megkövetelt és a modelleknek a nyilvános iskolák részére történő átadásával abból a célból, hogy ennek az oly végtelenül hasznos vízi-erőkeréknek konstrukcióját tananyagként érthetően ismertessék mindaddig, amíg a szabadalom évei le nem járnak. így történt mindez Nyitrán, Krisztus születése után az ezernyolcszáz és huszonnegyedik év október 26-án. Hogy ez a tisztázat az általam készített és előzőleg ismertetésre Liebenroth-nak átadott fogalmazvánnyal szóról szóra megegyzik, ezennel bizonyítom és elismerem. Bernhard Antal sk. a kizárólagos jogú Gőzhajózási Társaság főnöke és az eszéki kir. kamarai híd- és gátépítés bérlője."

49 A fenti szabadalmi leírás kétféle, egymástól eltérő rendszerű vízikereket ismertet. Az elsőt, amelyet 1814-ben talált fel, még nem gőzhajóba szánta, csak erőgépként akarta alkalmazni hajómalomhoz, vagy hajók ár elleni vontatására vízszintes hengerű gugorozással, amikor is a kerékpár és a henger (gugora) tégelye azonos. Az első típusú erőkerék felépítése részeiben azonos egy szokványos alulcsapós vízikerékkel : tengely, küllők, küllőszorítók, csapok és csapágyak stb. Az eltérés csupán a lapátoknak a kerékbe való beépítésében van. Az alulcsapós vízikeréknél ugyanis a lapátok mereven vannak a küllőkre ráépítve, a Bernhard-félénél pedig mozognak, egy csap körül elfordulnak. A lapátok másik két szemben levő végére szerelt ütközők megakadályozzák, hogy működtetés közben a lapátok a küllőpár között átforduljanak, ami által a víznyomást felveszik és forgatják a szerkezetet. Berhnard számolt azzal, hogy a folyó változtatja áramlási sebességét (áradás, apadás, örvénylés stb.). Ennek kiküszöbölésére a megfelelő forgónyomatékot ő a küllők meghosszabbításával (a kerék átmérőjének növelésével), illetve csökkentésével tervezte szabályozni. Arra is gondolt, hogy a sűrűn elhelyezett lapátoknál, azok kis követési távolsága miatt, az egyes lapok kevesebb „élő vizet" kapnak, s a szerkezet hatásfoka romlik. Ezért Bernhard a lapátok számát csökkentette, viszont a forgónyomaték növelésére egy küllőpáron több (két, három) lapátot kívánt elhelyezni (10. és 11. ábra). A másik rendszerű lapát kerekeket már nem a folyóvíz áramlása forgatta, hanem — mint a „Carolina" gőzhajón — egy gőzgép által hajtott „oldalkerék". Ez valószínűleg egy fogaskerék áttétel rendszer lehetett, ahol a kisebbik fogaskereket a gép forgatta, s ez adta át az erőt a nagyobb átmérőjűnek, amely aztán a lapátkerekeket hajtotta. Ez a lapátkerék — a szabadalmi leírás szerint — mechanikus vezérlésű volt. Nagy kár, hogy a vezérlés rajzát — talán túlzott óvatosságból — feleslegesnek tartotta be49 A bécsi Technische Hochschule Könyvtára, No. 1821/1425. 210