A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Biró József: Bernhard Antal találmányai 179

gerenda a hajótest két oldalán a bordák felső végét fogta össze. Egy harmadik — 18x8 hüvelyk (47,3 x 21 cm) vastag merevítő gerenda az oldalak középmagasságában kívülről erősítette a hajótestet. A hajó felfelé ívelő elejét egy erős csigában végződő orrtőke és fél hüvelyk (1,3 cm) vastag vaslemez védte.

42 Bernhard ennek a hajónak a kazánjába is, mint a „Caroliná"-éba, csőrendszert tervezett. Ez a gőzfejlesztő készülék 100 db 6 láb (189,7 cm) hosszú és 8 hüvelyk (21 cm) átmérőjű gőztermelő csőből, 200 db csapószelepes csonkból és 40 összekötő csőből állt, amelyet a pozsonyi rézműves Bernhard utasítása szerint 2 vonal (4,4 mm) vastag rézlemezből készített. Ezekből az alkatrészekből 20 db csőrendszert állítottak össze. Minden ilyen egység 5 db gőzfejlesztő csőből, 2 összekötő csőből és 10 csapószelepes csőcsonkból állt. A 20 rendszer több mint 8000 font (4480 kg) rezet tartalmazott. Egy-egy rendszer összeszerelve több mint 5 bécsi mázsát, a 20 egység együttesen több mint 100 bécsi mázsát nyomott. A hajóba két ellenütemű gőzgépet terveztek, egyenként 100 LE teljesítménnyel. A gépek 7 láb (221 cm) hosszú, 3 láb (95 cm) átmérőjű és fél hüvelyk (1,3 cm) falvastagságú gőzhengereit — mint említettük — Gleiwitzben rendelték meg. A két, egyenként 19 láb (600 cm) hosszú és 5 hüvelyk (13 cm) átmérőjű dugattyút a porosz sziléziai Malapanban kovácsolták, és Gleiwitzben esztergályozták. A két fekvőhengeres gőzgép mindegyike egy-egy pár Bernhard-féle lapátkereket hajtott volna. Egy-egy ilyen lapátkerék a tervek szerint 8 db 6 láb (190 cm) hosszú és 2x2 hüvelyk (5,3 cmx5,3 cm) vastag lapáttengelyből, rajta 16 rúdvasból készült forgatókarból, valamint 8 db 6 láb (190 cm) hosszú, 3 láb (95 cm) széles és negyed hüvelyk (6,6 mm) vastag vaslemez lapátból állt. A kerekekhez tartozott még a négy 10 láb (3,16 m) átmérőjű kerékkoszorú 8 küllővel, 4 tárcsa és 4 öntöttvas tárcsatartó, melyek mind egy főtengelyen forognak. A négy, egyenként összeszerelve 100 bécsi mázsát nyomó lapátkerék alkatrészeit szintén Sziléziából rendelték meg.

43 1825. szeptember 8-ra, amikor a gőzhajó munkálatainak az előrehaladását hivatalos bizottság vizsgálta, a 20 rézcsőrendszerből 19 már elkészült, és a 10 atmoszférás nyomáspróba elvégzése után össze volt szerelve. Készen voltak a lapátkerekek alkatrészei és a két henger, de még nem szállították Pozsonyba. A dugattyúrudak közül az egyik teljesen kész volt, a másikat éppen esztergályozták. A gőzfejlesztő készülék egyéb alkatrészei — a fő-, a víz- és a gőzösszekötő csövek — még munkában voltak, s elkészítésük két hónapnál tovább nem tartott volna. Gleiwitzben is hátra volt még a meghajtó szerkezethez tartozó 4 nagyobb, 4 kisebb fogaskerék, 4 forgató- vagy vezetőrúd és 4 szán a csúszó szerkezettel, a kormányszekrények, a légszivattyú stb. megszerkesztése és kiöntése. Ekkor még úgy látszott, hogy őszig elkészíthetők lesznek. Az említett bizottság átnézte a Sziléziában elkészített gépalkatrészek kifizetését igazoló nyugtákat is, és úgy találta, hogy már jelentős részfizetések történtek.

44 Mindezek ellenére a gőzhajó nem készült el a kitűzött határidőre. Bernhard a bizottsági szemle után — pontosan nem tudjuk, mikor — valószínűleg a készülő alkatrészek dolgában Poroszországba utazott. Annyit tudunk róla, hogy az általunk ismert utolsó szabadalmi leírását 1826. december 11-i keltezéssel Berlinben készítette.^ Legközelebb 1827. november 1-én Berlinben keltezett levelével jelentkezett a magyar hatóságoknál. A Helytartótanácshoz írott beadványában leírja, hogy a gleiwitzi 42 O. L. Htt. Dep. Comm. 1828 - 50 - 135. 2. fol. 43 O. L. Htt. Dep. Comm. 1826 - 50—84. 44 O. L. Htt. Dep. Comm. 1825 — 50 — 142.-hoz csatolt 3105. sz. ügyirat. 29—30. fol. 45 A bécsi Technische Hochschule Könyvtára, No. 1826/1634. 203