A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

Dr. Czére Béla: A Közlekedési Múzeum 1976—1978. évi munkája 5

A gyűjtemények fejlődése, az állandó kiállítások szintentartása, illetve bővítése, a változatlanul nagyszámú időszaki kiállítás — amiről alább részletesebben beszámolunk —, a különféle házi építési munkák megoldása, valamint a nehéz tárgyak (vasúti és közúti járművek) mozgatása, a raktári átköltöztetések — ami az eltelt hároméves periódusra különösen jellemző volt — széles körű és intenzív műszaki munkát követelt dolgozóinktól. Fokozta a nehézségeket, hogy a tervezett műhelyi kapacitást — létszámhiány miatt — általában csak 80—90%-ban tudtuk realizálni. Budapesti központi kiállításaink építési és karbantartási munkái mellett egyre nagyobb volumenben merülnek fel a házon kívüli — főleg vidéki — állandó kiállításaink munkái: a parádi Kocsimúzeumban, a Deák téri Földalatti Vasúti Múzeumban, a keszthelyi „Hajók a Balatonon" kiállításon, továbbá Nagycenken, a Széchenyi István Emlékmúzeumban, az annak gazdasági szárnyában levő kocsikiállításon és az újonnan létesült szabadtéri kisvasúti járműkiállításon. Ezek a munkák — a távolság és a kapcsolatos szállítási feladatok miatt — különösen időigényesek. A tisztogatási, konzerválási, restaurálási és javítási munkák mennyisége szüntelenül növekszik; a papír-, textil-, bőr-, fa- és fémanyagokra egyaránt kiterjed. Jelentős feladat volt például a parádi Kocsimúzeumban fellépett penészedési folyamat megállítása. Számottevő mennyiségben kellett modelljeinket javítani, különösen, ha azok külső kiállításokból kerültek vissza. Restaurálási feladataink olyan nagy mennyiségben jelentkeztek, hogy azoknak csak kisebb hányadát tudtuk elvégezni. E téren különösen igényes munkáink voltak egyes hintórestaurálások, így például a 19. századi japán gyaloghintó restaurálása.

12 A speciális munkaigényű restaurálási, felújítási munkák — vasúti járművek, gépkocsik, fogatolt járművek, repülőgépek — megoldására és a szállításra, rakodásra azonban zömében külső kapacitást kellett és kell igénybe vennünk, de ennek szervezése és irányítása is jelentős erőinket köti le. Állandó feladatot jelentett a Múzeum működő mechanikus és elektromos berendezéseinek karbantartása, javítása. Rendkívüli feladatot vállaltak viszont műszaki dolgozóink — a zsúfoltság enyhítésére — néhány múzeumi munkahelyiség házilagos kialakításával. Fotólaboratóriumunk — megfelelő technikai felkészültséggel — teljes mértékben és magas színvonalon kielégítette a sokrétű múzeumi igényeket. Említésre érdemes eredmény volt gépjárműveink — jelentős mozgatási feladatokkal párosult — külső téren való igényes fotózásainak megoldása. Kiállítási tevékenységünk a közművelési munka legfontosabb bázisa. Ezért arra törekedtünk, hogy más irányú múzeumi tevékenységünk, főként a fejlesztési feladatok növekedése ellenére időszaki kiállításaink mennyiségileg ne csökkenjenek (3. táblázat), megtartva azok tartalmi és kiviteli színvonalát. 1976 elején még láthatta a közönség három, 1975-ben megnyitott kiállításunkat: „A vasutas társadalombiztosítás és munkavédelem 25 éve", valamint a Landler Jenő kiállítást Budapesten, a Múzeum központjában, továbbá a „Közlekedési Modellek"et a zánkai Űttörővárosban. Első új időszaki kiállításunkat 1976-ban „A Közlekedési Múzeum 10 éve" címen mutattuk be (14. és 15. ábra), abból az alkalomból, hogy a második világháború romjaiból újjáépített Közlekedési Múzeum tíz évvel azelőtt, 1966. május 1-én nyithatta meg kapuit újra a közönség számára. A kiállítás — összefüggésben az ugyanakkor megrendezett tudományos ülésszakkal és a szocialista országok közlekedési múzeumvezetői tanácskozásával — áttekintést adott a Múzeum évtizedes fejlődésé12 A japán gyaloghintó restaurálásával évkönyvünk II. részében külön tanulmány foglalkozik. 18