A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Biró József: Bernhard Antal találmányai 179

Bernhard Antal úr ezen felül, hogy nagyobb mennyiségű gó'zt fejleszthessen, a kazánhoz vörösréz csó'rendszert csatlakoztatott olyan elrendezésben, amilyent a politechnikai intézet először kísérletezett ki. Ezek a csövek kis átmérőjük ellenére is olyan erősek, hogy megrepedésük szóba sem jöhet, és még az sem jelentene veszélyt, ha a csövek netán megrepednének. A gőzgép többi alkatrészeinek kivitelezése megfelelően erős, a hajó felépítése is célszerű és erős, úgyhogy figyelembe véve a fent elmondottakat, alulírottak nem találtak semmi olyant, ami megakadályozhatná őket abban, hogy kijelentsék, miszerint Bernhard Antal úr hajója minden különösebb veszély nélkül alkalmas a további üzemeltetésre. Fent elmondottakat az elöljáróban említett magas hatóság Bernhard Antal úrral további hasznára közöljük."

10 Alig végezték el a vizsgálatot, az Udvari Kamara 1817 novemberében újabb feltételekhez kötötte a szabadalom elnyerését. A 200 mázsa tehernek árral szemben történő vontatása mellett a kazán nyolcszoros túlnyomás elleni biztosítását is előírta. A fentebb ismertetett vizsgálati jegyzőkönyv szerint a mintegy ötszörös túlnyomás mellett a kazán tömítése szivárogni kezdett, amelyet ki kellett javítani. Ezért újabb hatósági szemlét rendeltek el, amelyre 1818. évi január 3-án került sor. Amíg az első csak a kazán vizsgálatára szorítkozott, addig a második már a hajóra és annak egész gépi berendezésére is kiterjedt. A második hatósági szemlét Caspar Bauer, a cs. kir. Theresianum fizika—geometria tanára, /. Christoph Stelzhammer, a természettan professzora, cs. kir. irodafőnök, valamint Kudriaffsky műszaki felügyelő végezte el. Véleményüket az alábbiakban rögzítették (az előzőekben a régi mértékegységek mai értékeit már közöltük, de a számok gyakori előfordulása miatt — a könnyebb megértés céljából — zárójelben az átszámításokat is feltüntetjük): „Bernhard Antal úr és társasága megkeresésére alulírottak az igazságnak megfelelően megerősítjük, hogy mi pontosan a mellékelt és általunk azonosított rajz szerint megépített gőzhajójukat Nussdorf alatt a bécsi Duna-csatornában, állandó útrakész és a törvény által előírt összes biztonsági előírások szerint ellátott állapotában a mai napon megszemléltük. A hajó azonban a beállott fagy miatt az utat nem folytathatta, hanem a partra fog kiköttetni. A hajó, melynek közepes hossza 42 láb (13,37 m), szélessége 10 láb (3,16 m) és merülése 3 láb 3 hüvelyk (1,02 m), hajótő nélküli 1462 1/2 köbláb vizet szorít ki, és így köblábanként 56,5 fontot számolva 826 mázsa (462 q) tehernek felel meg. A ráhelyezett Stampsl-gőzgép egyes részeinek súlya bécsi mázsában a következő: a kazán 72 mázsa (40,30 q), 6 db réz gőzcső 4 mázsa (224 kg), vízkészlete az egész gőzfejlesztő szerkezetnek 30 mázsa (16,8 q), a lapátos kerekek 30 mázsa (16,8 q), a lendítőkerekek 14 mázsa (7,8 q), az irányító görbecsapok [vezérlő szerkezet; a szerző] 73 mázsa (48,8 q), a kazán falazása 150 mázsa (84 q), az üres hajó 180 mázsa (100,8 q), összesen 516 mázsa (289 q), ha az összes súlyt levonjuk, úgy 273 mázsa (153 q) marad fenn, melyet a gép saját magán a hajóban levő szénen, a csőrendszer felesleges falazásán kívül mint ballasztot vagy rakományt haladása közben magával vihet. Mindnyájan úgy találjuk, hogy a gépezet minden egyes része a legbiztonságosabb módon készült, és — ámbár az aránylag igen kis térben, eredetileg Bernhard Antal és társa által feltalált, m. év május 2-án nyilvánosan bemutatott forgó gőzgéppel épített hajón a Stampel-gőzgép elhelyezése nagy nehézséggel járt — mégis a helyet a lehető legcélszerűbben és legszakszerűbben használja ki. A gőz a dugattyún 113 io O. L. Htt. Dep. Commerciale 1825 - 50 - 142. 3-4. fol. 183