A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Tisza István: A Közlekedési Múzeum könyvtárának katalógus-rendszere 153

ző neve, vagy a címe alatt stb. A címleírási szabvány

6 részletes útmutatással szolgál azokra az esetekre nézve, amikor melléklapokat kell készítenünk és beosztanunk. A mi gyakorlatunk az ott felsoroltakhoz képest egyelőre jóval szerényebben alkalmazza a melléklapokat. Ez elsősorban eddigi adottságaink következménye. Arra törekedtünk, hogy szerény feldolgozó kapacitásunkkal minél hamarabb, minél több művet szerepeltessünk a katalógusainkban, legalább egy helyen. így a gyorsan gyarapodó állomány jelentősebb részét — főleg a könyvek esetében — sikerült aránylag rövid idő alatt feldolgoznunk és a használat számára hozzáférhetővé tennünk. Ez volt a célravezetőbb megoldás, megítélésünk szerint, azért is, mert kutatóink — akikből olvasóközönségünk adódott — és könyvtárosaink — akik az olvasószolgálati munkát ellátták — így is megtalálták a keresett műveket a katalógusban. Túllépve a tömeges és gyors feldolgozási folyamat sürgető szükségének időszakán, következő feladataink egyike lesz, hogy a szükséges további melléklapok elkészítésével és beosztásával fejlesszük a könyvek betűrendes katalógusát. Szükséges lesz ez azért is, mert olvasótermünk megnyitásával növekedni fog azoknak az olvasóknak a száma, akik szakirodalmi területünkön kevésbé tájékozottak, s így inkább igénylik majd a tökéletesebb tájékoztatást, amelynek egyik fontos eszköze a betűrendes katalógus. Az utalások arra szolgálnak, hogy a keresőt a katalógus egyik helyéről a másik helyére vezessék. Mindig szükség van utalásra, ha a szerző nevének több változata ismeretes, álneveknél, kettős nevek esetében stb. Katalógusunkban ezeket mi is rendszeresen használjuk. Az utalásokon kívül készítünk ún. hivatkozásokat is. A hivatkozás arra hívja fel a figyelmet, hogy egy másik hely is szóba jöhet számunkra a katalógus előttünk levő helyén kívül. Pl. Magyar Államvasutak, 1. még: MÁV stb. Hivatkozást készítünk váltakozó írásmód esetén is, pl. Diesel — dízel stb. A fentiek mellett megkönnyítjük a katalógusban való eligazodást olyan módon is, hogy a beosztott cédulatömeget megfelelően tagoljuk. Az elsődleges tagolást természetszerűen adják a fiókok feliratai. Betűrendes katalógus esetében a külső föliratok az ABC megfelelő betűi vagy betűcsoportjai, amelyek megmutatják, hogy az adott fiókban milyen betű-, szótag- vagy szóhatárok között kereshetők a címleírások. Mivel egy fiók nagyjából 8—900 cédulát képes kényelmesen befogadni, a teljes katalógust máris tagoltuk ilyen mélységig. Az egyes fiókokon belül a további tagolást az osztólapok segítségével végezzük. Az osztólapok vastagabb kartonból készülnek, és felső élükön toldalékok, ún. fülek emelkednek ki a többi katalóguscédula fölé. Ezekre a fülekre betűket, szókezdeteket, neveket stb. írhatunk, s így a cédulák tömegét szükség szerinti kisebb csoportokra tagolhatjuk. Az osztólapok száma akkor megfelelő, ha a keresést kellően megkönnyítik, de nem túl sűrűn állnak ahhoz, hogy egymást takarva az áttekinthetőséget zavarják. A folyóiratok betűrendes katalógusa azt a célt szolgálja, hogy a múzeum könyvtárának folyóiratait cím szerint felsorolja, és tájékoztassa olvasóinkat az egyes folyóiratok könyvtárunkban megtalálható évfolyamairól. A katalógusban minden címváltozat és az adott cím alatt megjelent — és könyvtárunkban meglevő — évfolyamsor külön cédulán szerepel. Az azonos címalak alatt megjelent egyes évfolyamok — az összevont címleírás elveinek megfelelően — a címleírás szöveges része alatt összevontan vagy részletezően, évszámjelzéssel szerepelnek. Az egyes évszámok után római számmal jelöljük, ha az évfolyamból csak az első vagy második félév, vagy negyedév található meg a jelenlegi állományban. A rend6MNOSZ 3424. szabvány. 157